A The Dillinger Escape Plan-t annak ellenére is a kiemelten kedvelt együtteseim között tartottam számon, hogy a lemezeiket egyvégtében szinte sosem hallgattam, viszont amit a repertoárjukból kiszemezgettem magamnak, azt tényleg nagyon szerettem fénykorukban és napjainkban egyaránt. A 2017-es…

Jellegzetes rajongói vélekedés övezi egyik kedvenc zenekarom, az Arsis bemutatkozó albumát: az A Celebration of Guilt-et afféle örök mérceként állították társai fölé, miszerint ez volt az etalon, egyből a csúcsra hágtak vele, azóta pedig csak a környező bérceken túrázgatnak és ilyen magasságokba már…

A lehetőségekhez mérten mindig igyekszem változatos zenékről írni (túlzásokba nyilván ne essünk:)), ezért olykor végigvizslatom, hogy mi szerepelt mostanában és mi volt már rég, utóbbi kérdésre pedig sejthető a válasz, ha az ember rápillant az oldalt látható lemezborítóra: black metal:)! Más…

Valahogy úgy írnám le az Eyes Set to Kill zenéjét, hogy alternatív rock/metal dallamos női-, és süvöltős férfi énekkel. Azonban kis nézelődés után megtudtam, hogy a korai albumaik hivatalos stílusmegjelölése post-hardcore, valamint screamo - én egy ponton valahogy elvesztettem a fonalat az újabbnál…

A Seventh Angel első albumára, az 1990-ben megjelent The Torment-re úton-útfélen óriási thrash metal-klasszikusként hivatkoztak, így amikor lehetőségem nyílt rá, végül magam is igyekeztem megtudni, hogy mire fel a nagy hűhó, de nem voltam elragadtatva. Talán egy szám akadt, amire azt mondanám, hogy…

Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a Demonlord melyik számát hallottam először. Két eshetőség lehetséges: vagy a The Search-höz készült klip kapcsán ismerkedtem meg velük valamely akkori zenei csatornán, vagy a Solitude döbbentett le az első Metal Hammer-es válogatáskazetta (Let the Hammer Fall)…

Chuck Schuldiner-t pótolni nem lehet, az űr, amit az elhunyta hagyott maga után, betöltetlennek, betölthetetlennek bizonyult. Ha mégis olyan zenekart kellene mondanom, amely ha nem is kifejezett zenei másolat, de hozzáállás terén legalább valamennyire emlékeztet a Death-re, ilyenformán pedig…

Készséggel bevallom, hogy nem tudok olyan női énekessel megspékelt zenei formációról, amely pop-osabb hatású, jobb híján alternatív rock-nak nevezhető muzsikában utazik és jobb, vagy legalább hasonló szinten jó volna, mint a Paramore. Ha esetleg valaki mégis ismerne ilyet, nyugodtan küldjön egy…

A germán thrasher Dew-Scented felé mindig is egyfajta szimpátiával viseltettem: a kiadványaikban sosem mélyedtem el igazán, de amikor némelyikbe mégis belehallgattam, mindig volt néhány kiemelkedő szerzemény, amely megfogott és amelyekhez gyakorta visszatértem. A négy évvel ezelőtti feloszlásukkal…

Az 1998-ban megjelent Nightfall in Middle-Earth c. album szolgáltatott némi feldolgoznivalót a Blind Guardian rajongóinak, itt ugyanis rengeteg szimfonikus elemmel dúsították fel az addig megszokott power metal-t, mindennek megfelelően a zúzósabb részek is jóval tisztább hangzással rendelkeztek. A…