Egy időben nagy reményeket keltő szenzációnak számított (vagy legalábbis én ekként éltem meg), amikor kisebb-nagyobb fejlesztőcsapatok a közösségi finanszírozás lehetőségei felé kezdtek el sikeresen mozgolódni, ami azzal kecsegtetett, hogy nagykiadós nyomástól és bármiféle kényszertől mentesen…

Hihetetlen, de ez a várva várt pillanat is eljött: végre írhatok életem első szerepjátékáról, a 2003-as Star Wars: Knights of the Old Republic-ról. Nem mintha nem én dönthetném el, hogy mikor írok bármiről is, ám alapvető törekvésem a minél változatosabb felhozatal összeállítása, és mivel aránylag…

Az eddigi bejegyzéseim alapján minden bizonnyal kiviláglott, hogy ha kedvenc játéktípusról van szó, akkor valószínűleg a BioWare-féle szerepjátékok állnak hozzám a legközelebb, akikre fénykorukban még azt is mondtam volna, hogy ők a kedvenc fejlesztőim, kb. holtversenyben a Blizzard-dal, akik mára…

Az alapjátékhoz írt bejegyzés záró soraiban említettem, hogy az első kiegészítő megkezdése nem sokat váratott magára, így most örömmel vesézhetem ki a Neverwinter Nights 2: Mask of the Betrayer-t is. Ezzel persze már el is árultam, hogy eme folytatást sokkal jobban élveztem, mint a sima alapkampányt…

A játék, amelyet több, mint tíz évig tartott végigjátszanom. Ez persze bruttóban értendő, nem tiszta játékidőben, vagyis tíz évnél is több telt el az első elindítás és a végső főellenfél leverése között - gyakorlatban nézve a Neverwinter Nights 2 rengetegszer félbemaradt, illetve rengetegszer…