Az ezredforduló környékén buzgó mozilátogatóként egy-két alkalommal elfogott az érzés, hogy egyes francia filmek mintha válaszként készültek volna valamely korábbi amerikai sikerre, mintha csak így akarták volna közölni, hogy aggodalomra semmi ok, ilyet bizony ők is tudnak. Erre volt példa a Bíbor…

Amikor először meghallottam, hogy Quentin Tarantino második világháborús filmet készül forgatni, enyhén szólva is bizarrnak tetszett az ötlet, valahogy nem éreztem a téma komolyságához illőnek a stílusát. Gengszterekről, kábítószeresekről szóló történetekhez persze nagyon is passzol, de nem igazán…

Szörnyű igazságtalanságokról filmet készíteni mindig hálás feladat. Minél nagyobb az igazságtalanság, annál jobban magunkénak érezzük a helyzetet, annál inkább beleéljük magunkat az elszenvedő körülményeibe. A 2009-es Törvénytisztelő polgár kezdőjelenetei pedig mintaszerűen tesznek ennek eleget: nem…

Gyakorta emlegetik a történetmesélés erényeként, ha az adott sztori írója nem rág mindent az ember szájába, teret enged az egyéni értelmezésnek, így ennek köszönhetően alkotása úgyszólván saját életet él tovább a befogadó félben. Remekül hangzik, ám számomra ingoványos talaj ez, mert noha nem…

A jó öreg Mel Gibson (avagy Gil Mebson, ahogy a tesómmal néha hívjuk:)) így idősb' korára egész figyelemre méltó karriert futott be, és itt nem is igazán annak sikerességére gondolok - nálam az ilyesmi amúgy sem az ismertség, a népszerűség vagy az anyagi haszon vonzata -, hanem a sokszínűségére, a…

Sötétben - avagy Derült égből, mint ahogy némely helyen láttam, viszont ha jól értem, akkor a Sötétben a hivatalos, úgyhogy maradjunk is ennél. Súlyosan ellentmondásos érzések feszülnek egymásnak bennem a film kapcsán. Komoly a téma, a főszereplő alakítása is rettentő erős - én legalábbis a film…