- Mi a célod ezzel a naplóval?

- Elsősorban a magam szórakoztatására készül, persze ha valaki más is olvas belőle és ily módon netán rátalálna valami érdekesre, az külön öröm. Többnyire olyan anyagokkal foglalkozom, amelyeket már ismerek és szeretek, de a változatosság, teljesség kedvéért időközönként beiktatok elmarasztalóbb jellegű írásokat is. Utóvégre mindkettő jó móka, jó írni a nagy kedvencekről, ahogy csalódást keltő cuccokkal kapcsolatban is érdekes lehet végigvenni, hogy mi hibádzik.

- Hogy megy nálad a pontozás?

- Kifejezetten nem kedvelem a százalékos értékelést, attól a pillanattól kezdve irritál, ahogy megláttam ezeket a különféle régi játékmagazinokban. Mégis hogy döntik el, hogy valami nem 93, hanem 92 százalékos? Semmi értelmét nem látom ennek, ráadásul mostanra a végletekig elinflálódott az egész, 70-80% körül a többség úgy érzi, hogy az már rossz, holott még bőven a jó kategória. Mintha a skála ötven alatti része nem is létezne - ez a rendszer ilyen formában nem képes betölteni a funkcióját. Különösen úgy, hogy egyre inkább felértékelnek középszerű címeket. Nem, én maradok a régi jó iskolai rendszernél az egyestől a csillagos ötösig. Nyilván minden objektivitásra való törekvésem ellenére emberi lényként végül mindenképp szubjektíven fogok értékelni, de kicsit szájbarágósra véve a skálát valahogy így értelmezem:

Csillagos ötös: Közel tökéletes. Ami hibája van esetleg van, az számomra elenyésző mértékben befolyásolja negatívan az általa nyújtott élményt.

Ötös: Kiváló.

Ötös alá: Nagyon jó. Kifogásolhatóbb momentumok miatt nem tudnám tiszta lelkiismerettel kiválónak mondani, de ezzel együtt nagyon jó.

Négyes: Jó.

Négyes alá: Továbbra is jó, de egynémely visszásabb eleme már megtorpanásra késztet.

Hármas: Közepes, középszerű - szebb szóval átlagos. Élvezhető, akár nagyon jól sikerült elemek/részegységek súlyosabb baklövésekkel.

Hármas alá: Még nem teljesen csapnivaló, de vannak komoly gondjai.

Kettes: Elégséges. Már rossznak lehet nevezni, ám lelehetünk benne olyat, ami miatt mégsem vetendő meg száz százalékosan.

Kettes alá: Kifejezetten rossz, alig érdemes említésre.

Egyes: Elégtelen. Kerülendő, élvezhetetlen, létezésének számomra nincs értelme.

- Miért "Lejárt lemez"?

- A frissebb megjelenések szinte teljesen hidegen hagynak. Évek óta nagyon ritkán találkozom olyan filmmel, amivel elégedett voltam és élveztem (többnyire elpocsékolt időnek tartom és igen rossz szájízzel kelek fel előlük, így alig adok már esélyt nekik), a játékok állapotát pedig egyenesen szánalmasnak találom, lényegében nem is látom értelmét a kiadás idejében foglalkozni velük, többnyire minimum egy év, mire minden tartalmat kiadnak, minden kiegészítő megjelenik, stb. Egyébiránt jó pár játékműfaj érdektelen számomra, illetve kevéssé foglalkoztat - már kialakult egy ízlésem, amin a jelek szerint akarva sem nagyon tudok változtatni. A zenékkel elviekben jobb lehetne a helyzet, de még amikor hallok is valami kevésbé kutyaütő brigádot, az a bizonyos szikra többnyire hiányzik. Persze az sem segít, hogy mostanra szinte feldolgozhatatlan mennyiségű zene jelent meg még a rétegműfajokban is, ha az ember folyton az újdonságokat vadássza, egyszer csak azt veheti észre, hogy a számára igazán fontos albumokat, számokat már alig hallgatja. Én legalábbis ezt tapasztaltam magamon.