És akkor most egy kicsit kommerszebb vizekre fogunk evezni… nem mintha a Bullet for My Valentine mentes lenne a keménységtől, de egy időben ennek ellenére is eléggé felkapottnak számítottak, elvileg még a női zenehallgatók körében sem voltak ismeretlenek. Közvélemény-kutatást persze nem végeztem, ám…

Noha a Blind Guardian már a második albumán megmutatta oroszlánkörmeit olyan giganóták által, mint a Valhalla vagy a Banish from Sanctuary, mégis inkább az egy évvel későbbi, 1990-ben megjelent Tales from the Twilight World-nél találtak rá a saját hangzásukra. Ezt nem pusztán arra értem, hogy a…

A Seven Kingdoms számomra kiemelt fontosságú zenekar, amit ékesen jelez, hogy a legelső zenével kapcsolatos bejegyzésem is róluk szólt, egész pontosan a negyedik lemezükről. Ahelyütt már kellően körüljártam a velük kapcsolatos történetem s hogy miért kedvelem úgy a dolgaikat, most pedig eljött az…

Máshol már említettem, de sosem voltam egy kifejezett Iron Maiden-rajongó - nagyjából azért, mert még a klasszikusnak számító lemezeikről is csak kb. minden második dal fogott meg igazán, vagy jobb esetben úgy az adott anyag kétharmada (hogy egy együttest a személyes kedvenceim közt tartsak számon,…

1988... kíváncsiságból most rákerestem néhány ebben az évben kiadott lemezre heavy metal műfajban, mivel a Bride második anyaga, a Live to Die meghökkentett egy hangyányit. Egész pontosan a hangzásról van szó, ami... hát, talán úgy mondanám, hogy kissé poros. Ha valaki azt mondja, hogy hat-nyolc…

Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a Demonlord melyik számát hallottam először. Két eshetőség lehetséges: vagy a The Search-höz készült klip kapcsán ismerkedtem meg velük valamely akkori zenei csatornán, vagy a Solitude döbbentett le az első Metal Hammer-es válogatáskazetta (Let the Hammer Fall)…

Lassan tíz éve már, hogy megismertem az Unleash the Archers-t: én is a General of the Dark Army c. dalukhoz készített videóklipet láttam először, és meg is jegyeztem magamnak, hogy kicsi, tán még amatőrnek is nevezhető zenekarként milyen jó hangzásuk van, milyen pofás kis számot összeraktak és ugye…

A Judas Priest egy olyan zenekar, amelyhez mindig jó visszatérni, ha esszenciális, valódi heavy metal-ra vágyik az ember, amely a stílus minden erényét felvonultatja. Akár a kiugróan jó gitártémákra, akár a párját ritkító gitárszólókra vagy a himnikus, azonnal ragadó énekdallamokra gondolunk,…

Egy kicsit bajban vagyok most, ahogy a Woe of Tyrants stílusát kellene meghatároznom. De tényleg csak egy kicsit, mert csípőből egyébként rá lehet vágni, hogy gyors, technikás heavy metal durva énekkel. Ez nem egy rossz leírás, bár ennyiből nem jön le az, hogy mitől jobbak ők bármelyik másik…

Ó, igen, a Metallica garázslemeze - kár, hogy a Garage Inc. cím pont foglalt lett:). Ezt minden bizonnyal Hetfield-ék is csalódottan konstatálták, így bánatukban az egyik szám után inkább St. Anger-nek nevezték el az albumot, amely egyébként nem kifejezetten a barátságos fogadtatásáról lett híres.…