Alkalomadtán, hébe-hóba előfordulhat, hogy az ember belehallgat egy korábban teljesen ismeretlen lemezbe, és már a kezdeti pillanatokban, az első fél percben az a benyomása támad, hogy egy igazi klasszikussal van dolga – engem pont ez a ritkán tapasztalt érzés fogott el, amikor először elindítottam…
A Death 1990-ben kiadott harmadik albuma sokáig amolyan "elveszett" lemez volt számomra. Értem ezt úgy, hogy már rég ők voltak a kedvenc zenekarom, már rég rájöttem, hogy az abszolút kedvenc albumom is tőlük származik, de a Spiritual Healing-et még mindig nem hallottam. Eleinte ennek teljesen prózai…
Jellegzetes rajongói vélekedés övezi egyik kedvenc zenekarom, az Arsis bemutatkozó albumát: az A Celebration of Guilt-et afféle örök mérceként állították társai fölé, miszerint ez volt az etalon, egyből a csúcsra hágtak vele, azóta pedig csak a környező bérceken túrázgatnak és ilyen magasságokba már…