Régi kedvenc nálam a Light This City – nem annyira régi, mint mondjuk egy Metallica, egy My Dying Bride vagy egy Nile, de már őket is biztosan tíz évnél régebb óta hallgatom, így erősen mocorgott bennem az indíttatás, hogy róluk is írjak. A bökkenő csak ott volt, hogy esetükben inkább dalokat…

Nem egy olyan rossz dolog az, ha az ember olykor maga mögött hagyja kedvenc zenei magazinjait, legyen szó nyomtatott vagy épp online sajtóról, az ízléséhez közel álló hobbioldalakról is elfeledkezik egy időre, és csak úgy a maga szakállára elkezd kutakodni a neten - sok finomságra lehet így lelni,…

Jellegzetes rajongói vélekedés övezi egyik kedvenc zenekarom, az Arsis bemutatkozó albumát: az A Celebration of Guilt-et afféle örök mérceként állították társai fölé, miszerint ez volt az etalon, egyből a csúcsra hágtak vele, azóta pedig csak a környező bérceken túrázgatnak és ilyen magasságokba már…

Mivel ilyen enyhe telünk van, arra jutottam, hogy az Immortal után nyugodtan jöhet még egy északi banda, hogy valami téliesebb hangulatot varázsoljon:). A finn Wintersun bemutatkozó lemeze, amely szintén a Wintersun címet kapta, már a borítójával is eleget tesz ennek a törekvésnek, de maga a zene…

Egy kicsit bajban vagyok most, ahogy a Woe of Tyrants stílusát kellene meghatároznom. De tényleg csak egy kicsit, mert csípőből egyébként rá lehet vágni, hogy gyors, technikás heavy metal durva énekkel. Ez nem egy rossz leírás, bár ennyiből nem jön le az, hogy mitől jobbak ők bármelyik másik…