A Beneath the Massacre számomra mindig is egy rokonszenves zenekar volt. Igaz, hogy csak néhány dal, illetve az ezeken áttűnő stílus és hozzáállás alapján vélekedtem így, de szinte biztos voltam benne, hogy ha több időt szánok valamelyik anyagukra, akkor még feljebb kerülnek a képzeletbeli…

Alkalomadtán, hébe-hóba előfordulhat, hogy az ember belehallgat egy korábban teljesen ismeretlen lemezbe, és már a kezdeti pillanatokban, az első fél percben az a benyomása támad, hogy egy igazi klasszikussal van dolga – engem pont ez a ritkán tapasztalt érzés fogott el, amikor először elindítottam…

Sok kedvelt zenekaromra magazinok híján, már a neten keresztül figyeltem fel, nem történt ez másképp a Formless esetében sem. A velük való "kapcsolatom" egy értelemben mégis különlegesebb, fura kifejezéssel élve talán bensőségesebbnek is mondanám (már ha lehet ezt a szót használni ilyen…

Az Abnormality nem egyszerűen csak egy ígéretes zenekar volt számomra, hanem eleve egy beteljesült ígéret, hisz a bemutatkozó lemezük nem kis meglepetésemre azonnal a kedvenceim közé került. Annak ellenére, hogy még a death metal-on belül is a brutálisabb ágazatra esküdtek fel, a dalok rendkívül…

Jellegzetes rajongói vélekedés övezi egyik kedvenc zenekarom, az Arsis bemutatkozó albumát: az A Celebration of Guilt-et afféle örök mérceként állították társai fölé, miszerint ez volt az etalon, egyből a csúcsra hágtak vele, azóta pedig csak a környező bérceken túrázgatnak és ilyen magasságokba már…

Chuck Schuldiner-t pótolni nem lehet, az űr, amit az elhunyta hagyott maga után, betöltetlennek, betölthetetlennek bizonyult. Ha mégis olyan zenekart kellene mondanom, amely ha nem is kifejezett zenei másolat, de hozzáállás terén legalább valamennyire emlékeztet a Death-re, ilyenformán pedig…