No ha eddig még nem lett volna nyilvánvaló, innentől majd végképp bizonyossá válik, mekkora underground arc vagyok, most már demókról is írok:)! Nem is akármilyen demóról van szó, a Blood Drift egy belga death/thrash brigád (volt?), akiknek nincs is más kiadványuk, csak a háromszámos Thrusting Plagues 2007-ből, na ezt überelje valaki:)! …persze komolyabbra fordítva a szót: ilyetén szerepeltetésük oka nyilván az, hogy más hangzóanyaguk nem jelent meg, vagyis nem tudok egy jobban hallgatható verziót a figyelmekbe ajánlani és ennél a rendhagyó megoldásnál kellett maradnom. Az ajánlást viszont így is szívesen teszem, mert amikor az internet, és azon belül is a youtube nem túl sokat hajózott vizeit jártam, olyan minőségi, elsőre ható dalokra találtam szerzeményeik „személyében”, ami többé-kevésbé feledtetni tudta, hogy a hangzás érhető módon nem kevés kívánnivalót hagy maga után. Sarkalatos pont ilyenkor a dob, és hát sajnos pont annak aránytalan hangerejű csörömpölése jelenti itt a legnagyobb akadályt, de összességében azért kivehetőek a témák (nyilván előny, ha a hallgatót az extrémebb metal zenék iránt érzett szenvedély is fűti).

Különösebb teketóriázás nélkül csapnak bele a Winds of Persecution című nyitónótába, melynél én leginkább a kvázi refrén-riffbe szerelmesedtem bele, egyszerre mániákus és fifikás tekerés, amit egy kevés kimértség és némi borultabb gitárvijjogtatás előz meg, illetve követ, egyébként pedig jó kis csépelés az egész. A címadó szám általában véve hasonló jellegű és tempójú, ámde szűk két perccel hosszabb, így valamivel több minden fért bele, példának okáért egy érdekesebb átkötés vagy a bevezetésül szolgáló rövidke, hangulatkeltő maszatolás… és nagyjából ennyi, viszont a felépítése még ezek nélkül is jobbnak érződik az előzőnél, ügyesen felvezetik azt a szögelős, féktelen káoszt, ami a dal zenitjeként is felfogható. Itt ékelném közbe, hogy a dalszövegek egyébként bibliai témájúak, azok a bizonyos csapások – plagues – például a Jelenések könyvéből származnak, tehát leginkább az apokalipszist járják körbe (nem is nagyon variálják meg, inkább csak idézgetnek belőle). Egy metalbandától ez talán a legkevésbé szokatlan megközelítés, bár hozzá kell tenni, hogy teológiailag jelentősen mellélőttek velük. Természetesen ők is az elragadtatás időzítésével kapcsolatban tévelyegnek, egy helyen még a „Resurrection” szót is lecserélik „Rapture”-re, gyakorlatilag átírják a Bibliát, ráadásul épp azt a könyvet, amiről Isten azt mondja, hogy aki hozzáad vagy elvesz belőle, arra Ő is a könyvben leírt csapásokat veti, valamint elveszi a részét az élet fájából és a szent városból. Milyen vakmerőnek (vagy helyesebben inkább vaknak) kell lenni, hogy ilyet tegyünk csupán azért, hogy makacsul alátámasztani próbáljuk valamely vélekedésünket, melyről már ez a módszer, már ez a mesterkedés is erősen sugallja, hogy téves… :(

Visszatérve a zenére: utolsóként érkezik a Last Reign, ami valamennyivel elmarad a társaitól. Nem feltétlenül amiatt, mert ez már nem az addigi észvesztő reszelést hozza, a kissé gyászosabb főriff például nem rossz, de legalábbis elmegy, ahogy egy ponton egy jópofa megtorpanást is eszközölnek az ütemek terén, de ezektől eltekintve egy kevésbé izgalmas, monoton track, amin a végére bevágott baromkodás sem segít (de legalább nem sokáig teszik próbára vele az idegeinket).

Ugyan hivatalos információt nem találtam arról, hogy miként is néz ki az aktuális állapotuk, de tekintve, hogy tizennyolc év után is csak egy demó van a tarsolyukban, úgy elég nagy bizonyossággal lehet feltételezni, hogy manapság már legfeljebb kocsmázni járnak össze zenélés helyett. Kár érte, pedig azt gondolná az ember, hogy erre a bemutatkozásra felfigyel valamelyik kiadó. Ha nem is jutottak volna el egy nagylemezig, legalább ezeket a számokat meg lehetne hallgatni profibb kiszerelésben (persze a kvalitásukat dicséri, hogy az első két dalt még ebben a formában is viszonylag gyakran elindítom akár ténylegesen, akár a benső magnóban). Az általános vélekedés tudtommal azt mondja, hogy demókat értelmetlen pontozni, és talán így is van, én mindenesetre szeretek osztályzatokat adni, úgyhogy tőlem azért kapni fog:). Na de komolyan, miért is ne értékelhetném annak alapján, hogy végeredményben milyen élményt nyújt? Ha szimplán csak a zene színvonalát nézném, úgy ötös alá lenne a verdikt, a hangzás miatt persze faragni kell belőle, így lett a vége négyes alá.