Roppant mód örülök annak, hogy elkezdtem ezt a blogot, le sem tagadhatnám. Rengeteg örömömet lelem nem csupán a bejegyzések megírásában, de a velük kapcsolatos tervezgetésben egyaránt, kellemes elfoglaltság agyalni a sorrenden, hogy mikor mi jöjjön, hogyan lehetne még változatosabb vagy érdekesebb, esetenként képekre vadászgatni hozzájuk... Mindezt ráadásul úgy, hogy lényegében a magam jótetszésére, külső szempontok figyelembevétele nélkül foglalatoskodom és pusztán már az is jól esik, ha néha csak úgy végigtekintek az eddigi szereplőkön, legyenek azok régi nagy kedvencek vagy épp kevésbé kedvelt anyagok, művek és alkotások. Remek kis hobbi ez, viszont így másfél év után az árnyoldalai is kezdenek előjönni. Ilyen például az, hogy szinte észrevétlenül elkezdtem ehhez igazítani, hogy mit hallgatok, nézek vagy épp játszom, mit kéne előrébb hozni, mi az, amivel most felesleges újra foglalkozni, mert későbbre ütemeztem be, kevéssé fordul elő az, hogy csak úgy feltelepítek valamit, mert olyanom van (az utóbbi időben már igyekszem is változtatni ezen, hogy ne kezdjen el uralkodni rajtam ez az egész, végtére is nem megélhetésből művelem). Egy másik ilyen jelenség, hogy olykor olyan játékokkal is foglalkozom, amelyekkel egyébként nem tettem volna, huzamosabb ideig legalábbis semmiképp - jó példa erre a F.E.A.R. 3 is. A korábbi számozott részeket szállító csapatot lecserélték, az elképzeléseiket csak hellyel-közzel (inkább közzel) vették figyelembe, az előzetesek roppant unalmas és generikus játékmeneti képet festettek, majd a kipróbáláskor is egy katyvasznak tűnt az egész, amire kár időt pazarolni... nem is fárasztottam magam vele, kihagytam teljesen. Mivel azonban az első két részről is írtam, a teljesség kedvéért jó ötletnek tűnt végül ezt az epizódot is kijátszani, hogy ott lehessen a többi mellett. Az esetek többségében egyébként elég jól be tudom lőni magamnak, hogy mi az, ami valószínűleg tetszeni fog és mi az, amit jobb nem piszkálni, és talán nem lövök le nagy poént, ha elmondom, hogy az előérzetem ezúttal sem csapott be.

Sztorit és alapfelállást nem fogok különösebben ismertetni, mert az első és második résznek szerintem elég helyre kis története volt (utóbbit számomra kifejezetten meg is mentette), így ezeket rontanám el, ha elkezdeném ecsetelni, mit kontárkodtak itt össze. Most majdnem nímandokat említettem, de ez csak részint volna igaz: a korábbi fejlesztőbrigád, a Monolith egy sztorivázlatot ugyan leadott a Day 1 Studios számára (nekik eddig összesen annyi közük volt a sorozathoz, hogy az első részt portolták konzolokra), de eme kiváló úriembereknek inkább az a zseniális ötletük támadt, hogy egy... képregényíróra bízzák az egészet - azaz nem is teljesen az egészet, mivel John Carpentert, a hírneves rendezőt is beszervezték segítségül. Kezdjük az utóbbival - elsőre ez nem is feltétlenül tűnne ballépésnek, mivel Carpenter nevéhez igazán remek horrorfilmeket is köthetünk (legkiválóbb példa erre A dolog, az egyik legnagyobb kedvencem), csak annyi a bökkenő, hogy ezekhez általában nem ő írta a forgatókönyvet. Ha mégis így tett, a végeredmény már ritkábban volt meggyőző (épp a napokban adtam esélyt A sötétség hercege c. mozijának, de sajnos jól sejtettem, tényleg csapnivaló), szóval én úgy alapból sem különösebben igényeltem ide a szakértelmét, mert ahogy láttam, inkább hozott anyagból tudott jól dolgozni, plusz ez egyébként is másik formátum. Visszatérve a másik fószerre... mit is mondtam rá, képregényíró? Picit talán leminősítettem, hisz jobban megnézve egy-két erősen C-kategóriásnak tűnő filmhez is szállított sztorit, viszont tán sejteni lehet, hogy itt mennyire volt sikeres... semennyire, úgy vélem egész objektívan kijelenthetjük, hogy történet és cselekmény kb. egyaránt egy büdös nagy nulla. Nem tudom, hogy mennyire volt megkötve a keze amiatt, hogy az akkori mániának, vagy épp trendnek megfelelően itt már kooperatív módban is végig lehessen vinni a kampányt, mindenesetre már élből úgy kezdődik az egész, mintha az előző rész Reborn c. DLC-je meg se történt volna... persze nem újdonság a sorozat életében, hogy bizonyos kiegészítéseket semmisnek tekintenek, de korábban ez a kiadókkal való problémákhoz volt visszavezethető, ezúttal viszont inkább tűnik szimpla hülyeségnek, feledékenyégnek vagy nemtörődömségnek. Ketten is játszhatjuk tehát a játékot, az egyikünk az első rész "Point Man"-ként emlegetett főszereplőjét alakítja (neki ezúttal fizimiskát is álmodtak, bár ezt a bumfordi pofát látva én inkább maradtam volna a semminél), a másikunk pedig a korábbi rosszfiú, Paxton Fettel felett veheti át az irányítást - persze jelen van Alma is, továbbá egyéb szereplőket is visszarángattak, de ezekben aztán semmi köszönet, különösen a második részben irányított Michael Becket személyével bánnak el szánalmasan ostobán és rútul. Tényleg nem túlzok, ha azt mondom, hogy a sztori egy marék szemét: ilyenféle értelmetlen, céltalan marhaságot egy délután alatt összerántana bárki. Igen, nyájas olvasó, még akár te is, ilyen ócska trágyát a legnagyobb igyekezeteddel vagy a legnyilvánvalóbb hanyagságoddal sem tudnál alulmúlni. Messziről bűzlik az egészről, hogy nem volt mit elmondani, messziről bűzlik az egészről, hogy a súlytalan és erőltetett főbb események közti időt látványosan nem tudták semmivel feltölteni - a sztoriban néha össze-vissza ugrálunk és teljesen értelmetlen, az előzményekből logikusan nem következő jeleneteket látunk, amelyek sokszor ettől elvonatkoztatva, önmagukban is olyan buták, hogy az valami megdöbbentő. Ez az egész nemhogy a F.E.A.R.-hez nem méltó, de bármilyen mércével mérve is síkhülyeség, akkora gané, hogy lapátolni lehetne.

De maga a játékmenet sem F.E.A.R.: ez egy sima militarista FPS, amire itt-ott próbálták ráemelni az elődök pár egyébkénti jellegzetességét, ettől függetlenül én egy percig nem éreztem, hogy a sorozat harmadik részével játszanék. Sajna már a másodiknál is meglátszott a konzolok, valamint CoD-közönség felé való nyitási törekvés, itt pedig már elég rendesen elmerültünk a semmitmondó posványban. Az egyik első pályán valami favelában szórjuk az ólmot teljesen jellegtelen, unalmas egyen-katonák képébe: ha nem volna az időlassítás, simán elhinném, hogy valamelyik nagykiadó évenkénti, a karácsonyi szezonra kierőszakolt shooter-ét csempészték a gépemre. Félreértés ne essék, a sztori szerint ekkor még úgy nagyjából lehet érteni, hogy mit keresünk itt, ámde mégis... mit keresünk itt? Avagy mit keres ez a hely ebben a játékban? Mi köze ennek a F.E.A.R.-hangulathoz? Ki kíváncsi erre? Ki kérte ezt? Kinek hiányzott? És ki kérte ezt az idióta fedezékrendszert? Egy első személyű játékban gombnyomásra fedezékbe vonulni? A létező összes divatmajom játékhoz idomulni igyekeztek, mint mondjuk a Gears of War? Minek ez ide? Simán leguggolunk bármi mögé, hogy onnan tüzeljünk, szóval mire jó ez? A harc mellesleg tiszta káosz tele effektekkel (az egyetlen pozitívum, hogy a slo-mo alatt nem világítanak az ellenfelek, mint a 2-ben, ezt az egyet a javukra írom), természetesen megkapjuk ezt az ócska visszatöltődős életet is meg sebesüléskor a legnyomorultabb módon bevéresedő képernyőt ronda grafikával/kinézettel. Mindezek miatt taktikázni is kevéssé lehet, rohannak rád az agresszív ellenfelek, lesebeznek, elbújsz, visszatöltődsz, aztán mehet a haddelhadd, persze alig akarnak elfogyni... túlpörgetett, fárasztó az egész. A gránátok ráadásul még akkor is kinyírtak, ha a jelzés szerint hatótávon kívül voltam - mondjuk egyébként sem kedvelem, hogy az idő egy pontján már ezt is elkezdték jelezni a játékok, ennyire nem bíznak meg a saját (hang)rendszerükben, hogy a hallottak alapján észrevesszük magunkat? Összességében nem is volt baj, hogy ez nem működött rendesen, jelzéstől függetlenül futottam odébb, ha a közelben becsapódott egy, így szándékaikon kívül egy már-már old school érzést hoztak vissza.

Viszont nem is egy zavaró tényező gátolja, hogy legalább afféle agykikapcsolós mészárszékként élvezni tudjuk: engem például rendszeresen felhúzott, hogy a "használ" gombot folyamatosan nyomva kellett tartani, ha pl. ajtókat nyitottunk vagy valamilyen kapcsolót hoztunk működésbe. Ezt mi a fenéért kellett? Miért nem elég simán megnyomni, mint a létező összes játék közül bármelyikben? Színtiszta hülyeség. A pályaszerkesztés kőbuta és unalmas, megspékelve az általam kifejezetten gyűlölt jelenséggel, amikor is az ajtók csak úgy bezáródnak mögöttünk és nem mehetünk vissza egy korábbi szakaszra, ha netán mondjuk lőszer után szeretnénk kajtatni egy kicsit - ilyesmivel mondjuk egyébként sem érdekes ügyeskedni, muníciót konzerválni, mivel egy-egy újabb fejezetet rendszerint ismét csak egy szál pisztollyal fogunk elkezdeni, többnyire persze magyarázat nélkül, hogy ugyan hová tűntek az addig még nálunk lévő stukkerek... röhej. Azt meg már szóba se hozzam, hogy a szkriptek olykor bebugolnak és nem tudunk továbbjutni, újra kell játszanunk bizonyos szakaszokat, ami egy ilyen pocsék játéknál nem kifejezetten felemelő... Behoztak valamiféle élő achievement-rendszert is, úgy értem folyamatosan felugrál mindenféle teljesítménybeli mutató, de az égvilágon mindenre kiír valamit, hogy most ezt és ezt értem el, most ennyire kemény vagyok, most ekkora ász lettem, szóval akármit csinálsz, eszméletlen nagy király vagy, semmi perc alatt elinflálódik az egész. Mindehhez talán valami szintlépés-féleséget is kötöttek, de én nemigen jöttem rá, hogy mi alapján történik, mindenesetre ilyesféléket közölt velem olykor, hogy most már több gránát lehet nálam vagy gyorsabban regenerálódóm... annak mondjuk jobban örültem volna, ha inkább az időlassító képességet lehetett volna érezhetőbben felturbózni, mert az idegbeteg, rohanó tempó miatt élből alig dob valamit a játékon, másrészt érzésre jóval hamarabb elfogy, mint az előző kettőben. Az idétlen, árkád érzetet tovább erősíti, hogy a korábbi booster-ek helyett (melyeknek ugye még valami értelme is volt) most már gügye Alma-babákat fogunk elszórtan, eldugott helyeken fellelni itt-ott, szóval ezeket lehet gyűjtögetni... hát gratulálok, marha komolyan vették a sztorit meg a hangulatot.

Ha már hangulat: egy résznél úgy vettem észre, hogy némi Condemned-színezetet is adni kívántak neki, mivel ránk rohanó tébolyodottak bukkannak fel, akik lesebezve is tovább sántikálnak felénk. Később a testükre erősített bombával, kamikaze-üzemmódban is áramlanak - gondolom ilyen hülye kérdéseket nem szabad feltenni, hogy mégis ki a fene kötözte ezeket rájuk, meg úgy egyáltalán hogy bírta rá őket, hogy megálljanak addig... ennél a résznél amúgy már kiváltképp unalmas volt, ahogy vég nélkül jöttek egymás után, te meg beállsz egy helyre és csak lövöd, csak lövöd őket ásítozva... rémes. Van pár újabb ellenfél, de ezekkel sem gurítottak nagyot: többedmagukkal valamiféle pokolkutyák ugrálnak majd nekünk, de inkább szánalmas debilség volt az egész, mintsem fenyegetést vagy riadalmat keltő, aztán lesz egy ellenféltípus, amelyik további katonákat teleportál magához... mi ez már, mágia? Kihívást azért tudtak adagolni, pár nagyobb darab mazsolába elég rendesen kellett pumpálni az ólmot, bár néhány harci helyzet kifejezetten olcsó, visszatetszést keltő módon érte el, hogy kínlódjunk vele: volt olyan alkalom, hogy egyszer csak kinyílt mögöttem egy ajtó, ahonnan egy újabb tagbaszakadt balfék kezdett el betámadni. De mi a fenéért várt eddig, itt ült és szotyizgatott, miközben végignézte, hogy a társait leölöm? Iszonyú igénytelen és gyökér egy játék ez, nem mellesleg grafikai téren is hasonló moslék, szerintem mindkét korábbi résznél rondább, a zsibbasztó effekt-tengeren túl is elmaszatolt, rusnya, csúfocska és ósdi (és ezt nem pusztán mai szemmel nézve mondom).

A fegyvereknél némiképp újdonság, hogy ezúttal dupla uzival is arathatunk, ez mondjuk legalább tetszett, illetve némely ponton afféle rohampajzsok mögé bújhatunk, hogy ezek mögül viszonylag zavartalanul tudjunk leszedni mindenkit. A fegyverek egy részét viszont nem valami nagy élmény kézbe venni, egy-egy ütősebb darab viszonylag kevés ideig maradhat majd nálunk, többségükben pedig elég idétlenül festenek, különös tekintettel a shotgun-ra, melynél idiótábban kinéző változattal én játékban még nem találkoztam. Mentségére szóljon, hogy tisztességesen szét lehet vele durrantani az ellenséget, de folyamatosan rossz szájízt hagy maga után az ostoba külleme, mintha valami bunkósbotot szorongatnék a kezemben... készséggel elhiszem, hogy netán a valóságban is létező modellről mintázták, de ettől még borzasztó hülyén mutat. Ezen felül visszakapjuk a második részből ismert mecha-vezérlést, de ez is valahogy bóvlibb a korábbinál, szegényes érzetű, elnagyolt, sivár módon megvalósított dögunalom... picit úgy éreztem magam közben, mintha valami régi ps2-es játékban szerencsétlenkednék.

Pár szót a horror-oldalról: ilyen igazából nincs. E tekintetben különösképp nem értem, hogy mi szükség volt itt Carpenter-re vagy úgy bárkire a horrorfilmes berkekből... néha bedobtak valami erőtlen kis jelenetet, amit mások még a százezredeik kislányos J-horrorban is szégyelltek volna, olyan harmatgyenge az a kevés is, illetve esetenként előfordult, hogy néha ránk ugrik egy szörny és a képünkbe üvölt, de úgy nagyon mit kezdeni nem tudunk, még valami béna quick time event se jön hozzá, csak úgy eldob, mi meg megyünk tovább, aztán megint megtörténik, majd megint megtörténik... bárgyú ökörség. Summázni tán úgy lehetne, hogy aki ezen a játékon egy mikromásodpercig is képes félni, az csak valami súlyosan paranoid, krónikusan ideggyenge elmeroggyant lehet.

Tovább húzni vagy ragozni nincs is igazán miért... erre a játékra még azt se nagyon lehet mondani, hogy se íze, se bűze, mert valójában csak íze nincs, a bűze viszont annál orrfacsaróbb. Aki nagyon nagy FPS-mániákus és teljesen mindegy neki, hogy mi a körítés, csak lehessen lőni és ölni és társai, esetleg még a többjátékos módba is belekóstol (mondjuk ennyi idő után alig hiszem, hogy túl népes közösségre találna), annak még úgy esetleg el tudom képzelni, hogy valamennyire bejön, de még pincéig leszállított igényekkel sem hinném, hogy reálisan feljebb lehetne értékelni a közepesnél. Ez persze távol álljon tőlem, én szigorúan az egyjátékos mód alapján, emellett pedig F.E.A.R.-folytatásként nézem, így pedig nem több, mint kettes alá. Emiatt aztán nemhogy felesleges, de még kártékony is volt újra bemozdítani a sorozatot, kábé kicsinálták vele az egészet. Ha valaha is jön újabb rész (bár ezek után, pláne a Monolith nélkül inkább ne jöjjön), remélhetőleg legalább ezt az Alma-sagát elfelejtik már végre és reboot-olni sem próbálják meg vagy bármi efféle, simán csak legyen egy paranormális esetekkel foglalkozó osztag és kész, ez pedig mindig más ügyekkel foglalkozzon, még csak az időlassítás képességét sem kell kézzel-lábbal megmagyarázni, eddig se volt rá szükség. Persze nem úgy néz ki, hogy ebből bármi is lesz, egyhamar semmiképp, és ha ezt az elvileg harmadik részt vesszük alapul, akkor nem is csoda. Azért írom, hogy elvileg harmadik rész, mert nem is igazán tudom valódi F.E.A.R.-epizódnak tekinteni. Pusztán anyagi szempontok alapján, felülről igényelt és ihlet nélküli kontárkodás idegen kezek által, melyeknek úgyszólván semmi köze sincs az egészhez. Különösen ez a semmitmondó, unintelligens történet fájó, legalábbis nekem, aki botor módon beleláttam valamit ebbe az egészbe, valami többet, valamit extrát... de ennél a bornírt sületlenségnél mindenképp többet.