Nem tagadom, hogy kezdettől fogva, pontosabban már a 2012-es megjelenését megelőző időszakban gyanakodva méregettem ezt a Silent Hill - Kinyilatkoztatás címen érkező produktumot, mely hat év után folytatta a viszonylag ismert és ismeretségi körében nagyon is szeretett játék filmadaptációját. Messze nem a szokásos dilemmáról volt szó, hogy vajon hogyan lehetne elkerülni a buktatókat és jól folytatni egy sikerültebb horrorfilmet, mert az első rész sem volt tökéletes, viszont abszolúte érződött, hogy a készítők elhivatottak voltak és szívvel lélekkel dolgozva, apait-anyait beleadva próbálták elérni, hogy a végeredmény minél jobb legyen - sok tekintetben pedig sikerrel teljesítettek. A második résznél viszont már szinte teljesen hiányzott a korábbi alkotógárda, rendezőnek számomra érthetetlen módon valami olyan fickót szemeltek ki, akinek a korábbi filmjeit már nem hogy a szinopszisuk, de már a puszta címük miatt is messziről elkerültem, mert bűzlöttek a gagyiságtól - mi a fenét keres egy ilyen noname, kb. a "direct-to-DVD" kategóriában ténykedő figura egy Silent Hill-hez hasonló elvont, alkotói részről némi művészi vénát is feltételező projekt közelében? Ráadásul külön forgatókönyvírót se kerítettek, hanem ez a szerep is őrá hárult - tekintve, hogy az ígéret kb. olyasmi volt, hogy a harmadik játék történetét dolgozzák fel úgy, hogy egyben az első film közvetlen folytatása is lesz, hááát... fogalmazzunk úgy, hogy kissé nagy falatnak tűnt a feladat. És ennek is már több, mint tíz éve, mármint ennyi ideje derült ki, hogy aki bajt szimatolt, annak bizony jó volt a szimata, a végeredmény bődületes nagy pofára esés lett... és mivel az első részről is írtam, illetve mert a Silent Hill témája valamelyest a szívügyemnek tekinthető, miért is ne téptem volna fel a sebeket eme bejegyzés kedvéért...?

Ami elsőként fel fog tűnni, hogy ezt a filmet valószínűleg jóval kevesebb pénzből hozták össze, nekem legalábbis ez volt a benyomásom, ahogy a játék dramaturgiáját idéző rémálom-nyitány meglehetősen ócska CGI-jelenetét végignéztem. Egyébként az egész filmről elmondható, hogy mind a praktikus effektek, mind a számítógéppel generált részek silányul festenek. A bevezetőben leírt vészmadárkodást még annyival kiegészíthettem volna, hogy a filmet eleve halloween-re lőtték be és a 3D-vel reklámozták, szóval már ez is előrevetítette, hogy itt bizony a megszokott évenkénti rémüldözésért sorba álló, jobbára igénytelen, vagy szebben fogalmazva alacsony elvárásokat támasztó tinédzser-sereg volt a célközönség, mintsem az értőbb réteg. A filmet természetesen nem moziban néztem meg, mivel nem gondoltam, hogy megérdemli, otthoni képernyőn viszont mindössze két-három jelenetbe láttam bele, hogy valószínűleg ezeknél érvényesült a térhatás (és még ezek is bénának tűntek), így aki emiatt váltott jegyet, az sejtésem szerint mennyiség és minőség okán is csalódottan távozhatott a teremből.

Nem mellesleg a horrorisztikusnak szánt részek is elég nevetségesek, ahogy bizonyos elemek a szokásos elcsépelt hangeffekt kíséretében, ordenáré és hatásvadász módon rontanak rá a nézőre, aki csak unottan ásítozik, hogy "most meg kellett volna ijednem...?" Tulajdonképpen horrornak is alig lehet nevezni, a véresebb jelenetek többnyire disztingváltak, egyáltalán nem viszik túlzásba a dolgot, a rémálmok és látomások hangulata is inkább szánalmas, mint bármi egyéb. Talán csak egy rész volt, amire azt mondanám, hogy tizennyolc év alatt talán mégse kéne megnézni, ez pedig egy afféle emberi hússal dolgozó büfét mutatott be, ahol egy plafonról lelógatott szerencsétlenről nyúzták le a hamburgerbe valót - egyedül talán itt fogott el az érzés, hogy elviekben én most egy horrorfilmet nézek.

Persze attól még lehetne jó a film, mert nem ijesztő, vagy mert nincs telepakolva ocsmánysággal, bőven szuperálhatna ezek nélkül is. A legfőbb gyengeség viszont érdekes mód itt is ugyanaz, mint az első rész esetében, csak épp hatványozott módon: a forgatókönyv. A hatványozott persze enyhe kifejezés... világos, hogy egy misztikus miliőben vagyunk, ahol nem feltétlenül lehet és kell minden egyes apróságot világosan megmagyarázni... na de legalább a puszta struktúra, netán a párbeszédek, vagy minimum az ok-okozati összefüggések lehetnének értelmesek. Ilyesmiről szó sincs, a szkript egy önellentmondásokkal teli, értelmetlen és zagyva idiótaság, amit mintha egy hollywoodi álmokat dédelgető, de még bőven tinikorban lévő, érzelmileg és értelmileg éretlen kölyök firkantott volna össze - egyszerűen egymást érik benne a hülyeségek, melyek ráadásul a sztori előrehaladtával egyre égbekiáltóbbá válnak. Sokáig próbáltam türelmes lenni ezzel a filmmel, de amikor az utolsó harmadában eljutunk a kórházas/nővérkés jelenetig, hát ott már tényleg a fejemet fogtam, olyan rettenetes ökörség. Hogy a fenébe nem folyt ki a fülén az agya annak, aki csak részt vett benne? Vagy én nem tudom, az álomgyárban a színészeknek kuss a neve, senki nem kocogtathatja meg a rendező vállát, hogy "hé, bocs, de ennek a résznek büdös mód semmi értelme"? Persze odáig is szenved majd az ember az értelmetlenségtől, a mozzanatokat összetákoló mazsola egyszerűen nem veszi észre önmagát, különösen arról nem véve tudomást, hogy néha milyen szövegeket ad a szereplők szájába.

Annyit azért a javára kell írnom, hogy a készítők ha mást nem, a jelek szerint legalább a játékokkal játszottak, a dramaturgia pl. nem ostromolja az eredetiség bástyáit, hanem inkább csak követi a harmadik részt (legalábbis hellyel-közzel). De hiába van itt a Metatron-pecsét, illetve a szereplők közül is hiába köszön vissza szinte mindenki, ha előbbi csak amolyan varázstárgy, ami mindig épp azt tudja, amit az egyébként tehetetlenül csettintgető író igényel, hogy a sztorit valamilyen kényszeredett módon továbbvigye, utóbbiak pedig csak igen közhelyesen vagy torz módon kerültek átdolgozásra. Vincent tinédzserré alakítása előtt például értetlenül állnék, ha nem tudnám, hogy amerikai szellemiségben fogant produkcióval állunk szemben, vagyis kellett ide valami, ami legalábbis próbálkozik azzal, hogy tinirománc legyen, de az egész valami hihetetlenül ízléstelen és erőltetett. Vagy említhetném Douglas karakterét is, akiből itt kb. egy idióta szatírt kreáltak, aki a kb. két darab jelenetében kétféle, persze egymásnak ellentmondó viselkedést tanúsít, végül már olyan infókkal dobálózva, amiről amúgy fogalma se kéne legyen. Ez különben a szerencsétlenül vergődő Sean Bean apafigurájára is igaz, aki a főszereplő Heather számára hátrahagyja a jegyzeteit, melyek csupa olyasmit tartalmaznak, amit egyszerűen nincs honnan tudnia.

Bántóan végiggondolatlan fércmunka ez, ami se az előzményhez nem tud értelmesen kapcsolódni, sem a játéknak nem szolgáltat igazságot. Az első rész például olyan mód ér véget, hogy az ember csak hümmög maga elé... "na most akkor így mi lesz velük?" Az így fennálló problémákat kb. egy párzási időszakát élő orángután érzékenységével próbálták meg orvosolni, azaz nagyjából a kutya szájából rángatták ki a megoldást, amivel a történetet közvetlenül tudták folytatni. Ilyen apróságokra meg már ki se térjünk, hogy míg az első rész szektája a kereszténység afféle kretén degradációja volt, akik szentül hitték, hogy Isten oldalán állva az ördöggel harcolnak, ugyanez a gyülevész banda itt már a "Valtiel rendje" néven fut és direktben egy démont imád - mi van?! Most vagy az első filmet kellett volna elfelejteni vagy a harmadik játék sztoriját lett volna ildomos figyelmen kívül hagyni, mert a kettő együtt egyszerűen nem működik, vagy csak olyan hozzáértéssel lehetett volna valamennyire is összefésülni, ami itt enyhén szólva nem állt rendelkezésre. Ami pedig játékból kiemelt jelenetként talán a leghülyébben áll a filmnek, az Heather és Alessa találkozása a másvilági vidámparkban. Itt eredetileg egy szó nélkül küzdenek meg egymással, a filmben viszont muszáj nekiállniuk csupa marhaságot szövegelni, hogy aztán a "küzdelmük" is a bugyutaság hasonló bugyraiba szálljon alá - nem mellesleg a színésznőt is olyan röhejes módon sminkelték ki Alessává, ami még egy másnapos gót-rocker kiscsajnak se sikerülne... borzasztó hülyén néz ki.

Rommá szidtam ezt a szerencsétlen Kinyilatkoztatást (amúgy ennek a címnek is mi értelme?), de valami jót is tudok mondani róla, nemde? Némi pozitívumot nyilván megpróbálhatok összeszedni, mégiscsak így igazságos. Lássuk hát... például van egy rész, amikor Istennek hála senki sem szövegel, mindössze Heather van jelen, ahogy a város ködbe borított utcáit rója, így nincs is kivel trécselnie. Ennél a kis epizódnál meglepően hosszan elidőzünk, vagy legalábbis hosszúnak érződik ahhoz a tempóhoz képest, amivel amúgy minduntalan ontják ránk az impulzusokat... rendesen pihentető, már-már hangulatosnak is mondanám. Nagy kár, hogy egyébként az otromba arcba mászás a jellemző. Aztán ha más téren nem is bízhatunk tengerentúli barátainkban, a külsőségekre a maguk módján szeretnek adni, ennek megfelelően Heather szerepére is egy kifejezetten szép orcájú színésznőt szerződtettek, akit egyszerűen jó nézni, plusz aki szereti az ismerős arcokat, az csupa ismertebb színésznek örülhet, akiket korábban sok helyen láthatott (néha kifejezetten csodálkoztam is, hogy az adott illető egyáltalán mit keres ebben a filmben, ennyire nem ment a szekér?). Végezetül pedig volt egy, azaz egyetlen egy ötlet, ami sajátnak mondható és még úgy tetszett is, ez pedig a pókszerű próbababa-démon. Rendben, próbababákkal már a játékok is riogattak, itt csak tovább gondolták egy fokkal, de legalább működőképes módon (még ha a CGI itt is hagyott maga után kívánnivalót). Bár az is igaz, hogy ez sem mentesült némi esetlenkedéstől: amikor a lény szétnyitja az egyik fejét, a látvány a játék első főellenségét idézi fel, de ennyivel nem bírtak megelégedni, az üvöltő szájából még pluszban ki kellett ugrania még egy szájnak amúgy alien-módra... megint csak otromba és idétlen.

Sokat elmond, hogy végül a pozitívumok is valami negatívba fordultak át, de nem is baj, hisz mindenképp visszakanyarodtam volna a film legnagyobb melléfogásához... mit melléfogás, egyszerűen szégyen, egy tragédia. Nem meglepő módon itt arra a jelenetre gondolok, amikor a Piramisfej nekiáll bossfight-ot tolni a fődémonnal... egek, ezt még leírni is kínos. Komolyan fogják magukat és levágnak egy ilyen Mortal Kombatra hajazó harci jelenetet, egyszerűen nem akartam hinni a szememnek, amikor először láttam... miféle kreténnek jutott ez az eszébe? Hogy a fenébe tudott erre bárki rábólintani? Komolyan annyira förtelmes, nevetséges és debil, hogy az nem pusztán a Silent Hill név számára gyalázat, de az ízlés csupán legkisebb szikrájával bíró néző számára is elviselhetetlen. Egyszerűen nem értem, komolyan nem értem, megmagyarázhatatlan. Hogyan történhetett ilyesmi? Hogy nem kezdett el sztrájkolni a stáb? Miféle söpredék ez az egész? Hála az égnek, hogy a film akkorát zakózott a pénztáraknál, mint az ólajtó, pedig még volt merszük vagy kétféle folytatást is belengetni... egyfelől a Downpour nevű epizódra tettek egy félreérthetetlen utalást, illetve a játéksorozat közszeretetnek örvendő második részének meggyalázására is nyitva hagytak egy ajtót. Ismét csak hála az égnek, hogy legalább ebből nem lett semmi. Bár igaz, hogy épp nemrégiben jelentették be a Silent Hill 2 elég érdemtelennek tűnő, természetesen egy nímand fejlesztőcsapatra bízott remake-jét, ahogy egy filmfeldolgozást is, aminek tudtommal nem lesz köze az eddigi két mozihoz. Nem mondhatnám, hogy repesek az örömtől, szerintem sem a játék nem igényelt efféle modernizálást, sem pedig a sztori nem kiáltott a mozivászonra való adaptálás után, de utóbbihoz legalább újra előkeresték a 2006-os filmet dirigáló Christophe Gans-t - a művészi értelemben vett sikerre mondjuk ez sem feltétlen garancia, de neki legalább valami köze is van a témához, nem pedig csak úgy odavetették valakinek, aki épp a stúdió körül sertepertélt...

És a tárgyalt filmre visszakanyarodva... igazából nincs is hátra semmi, legfeljebb az értékelés: kettes alá. Még épphogy nem az abszolút nézhetetlenség, de ezzel együtt is szemére való. Többnyire igyekszem tekintettel lenni más emberek ízlésére és törekszem arra, hogy elhatárolódjam az ilyen irányú megjegyzésektől, de... most komolyan: akinek ez a film tetszett, az legalább néha tegye vissza a formalinos üvegben úszkáló agyát a koponyájába, hogy olykor azért fel is fogjon valamit a körülötte lévő világ történéseiből...