Hiába a patinás márkanév, nálam a Resident Evil 4 volt az első a sorozatból, amellyel játszottam, és igazából azóta sem pótoltam be a "lemaradást" az érdektelen sztori és világ miatt, na meg az első három rész survival horror-ja valahogy nem vonzott annyira, mint a Silent Hill-féle megközelítés. De az idővonal másik irányából sem vagyok valami naprakész, mivel ugyan az ötödik epizódot még megvettem és mindent összevetve csíptem is, de a hatodikat már elviselhetetlenül debilnek és közel játszhatatlannak tartottam, az ezeket követő újabb részek meg valahogy túl ostobának és tétnélkülinek tűnnek a lefűrészelt, majd később visszavarázsolt végtagokkal és egyebekkel. Nem mondom, hogy nem fogok egyszer rájuk fanyalodni, de egyenlőre nincs tervbe véve. Mindenesetre a negyedik részt élveztem és többször is végigvittem, noha másokkal ellentétben én nem merészkednék odáig, hogy minden idők egyik legjobb játéka, most pedig kb. tíz év után újra rávetettem magam, hogy naprakészen írhassak élménybeszámolót.
A történetről Resident Evil lévén túl sokat nem érdemes beszélni. Itt kb. annyiról van szó, hogy a második részből ismerős Leon S. Kennedy-re vár a feladat, hogy az elnök lányát kiszabadítsa egy furcsa, a helybeliek dilinyósan elkarattyolt nyelve alapján spanyolnak tűnő faluból, természetesen teljesen egyedül, mert miért is ne. A cselekmény teljesen érdektelen és súlytalan, amivel még el is tudna lenni az ember (illetve ha kevésbé érzékeny az ilyesmire, akkor akár még élvezheti is a totális hülyeségét), viszont annyira ostoba jelenetekkel van tele, hogy az egyszerűen pusztító. Néha azon is elgondolkodtam, hogy talán valami esélyegyenlőségi program keretében adták ki a melót szellemi fogyatékosoknak. Hihetetlenül pocsék az egész úgy, ahogy van, abszolúte rettenetes. Az egyetlen pozitívum az a néhány jobban eltalált beszólás lenne, ami olykor megmosolyogtatja az embert, de ezeket leszámítva a párbeszédek valami kriminálisan, szánalmasan rosszak, úgyhogy a mérleg itt sem billen a jó irányba. Sztori és szövegek szempontjából tehát fertelmesen igénytelen a játék, ha minden egyes átvezetőt elnyomkodtam volna, akkor sem maradtam volna le semmiről és még az agysejtjeimből sem pusztult volna el annyi.
Ha viszont ezen a gyalázaton túl tudjuk tenni magunkat, vagy eleve fütyülünk az egészre, akkor kiváló játékmenet fog minket megörvendeztetni. Ez az epizód radikális változtatásokat hozott be többek közt a nézet és az irányítás terén, illetve valamivel akciódúsabbá is vált, de mindezek ellenére továbbra is megmaradtunk a túlélő horror talaján. Eleve lekorlátoz minket az, hogy nem tudunk egyszerre lőni és mozogni, célzáskor mindig földbe gyökerezik a lábunk, ami kellemes feszültséget teremt, így aztán később sem válik jellemzővé, hogy csak úgy ledarálunk mindenkit. Hiába tudjuk fejleszteni a fegyverzetünket és az életerőnket, az ellenfelek ezzel együtt sem degradálódnak ágyútöltelékekké, mindig jelentenek majd némi fenyegetést. Egész változatos sereg esik nekünk: eleinte az agymosottan kóválygó, fertőzött falubeliekkel gyűlik meg a bajunk, majd később egyre veszélyesebb lények törnek az életünkre, sokszor elég görény módon megszívatva minket. Cserébe viszont szinte semmit nem kell a játékban gondolkodni, a logikai feladványok pofonegyszerűek, inkább csak az ügyességünk lesz próbára téve, hogy elkerüljük a kínos halálnemeket.
Itt viszont újabb súlyos negatívumról kell szót ejtsek... mégpedig a quick time event-ekről. Istennek hála ez a fertelmes játékelem mára már azért nagyjából kikopott, e helyütt azonban még nagyon is életben volt, méghozzá a lehető legelviselhetetlenebb formájában. Ha valaki nem tudná, hogy mik ezek, nagyjából úgy kell őket elképzelni, hogy az átvezető mozik, de nem ritkán még harcok közben is felvillanó billentyűkombinációkat kell lenyomnunk, hogy túléljük az adott helyzetet, vagy hogy valamilyen cselekvést megtegyünk. Alapból szánalmasnak, afféle csökevényes konzolos megoldásnak tartom az ilyesmit, sokkal jobban szeretem, ha mi irányítjuk a mozdulatainkat és a tetteinket, nem pedig egy gombnyomásra lejátszik nekünk valamit a program, itt ráadásul még olyan irritáló módon is oldották meg, hogy az felér egy inzultussal. Az átvezetők alatt is elég gyökér módon próbálják vele az interaktivitás illúzióját kelteni, de a főellenségekkel való harcban már tényleg iszonyú ócska, ahogy ide-oda kell ugrálni az egyik megközelítésből a másikba, hogy most akkor a szereplőt irányítom vagy egy átvezető moziban vagyok és hülye gombokat kell nyomkodnom, amiket ráadásul olyan rohadt gyorsan kell lenyomni, hogy könnyen idegbajba kerülhet tőlük az ember. Biztos vagyok benne, hogy a többség röhögve lezongorázza ezeket, talán engem is az ilyen megoldások iránt érzett leplezetlen gyűlöletem és megvetésem vakít el, vagy csak simán béna vagyok, tökmindegy, a lényeg, hogy számomra nagyon lerontja az összképet. PC-n egyébként még a legfrissebb változatban sem voltak hajlandók tisztességgel odatenni magukat az irányítás terén, eleve a QTE-s gombokat valami elképesztő hülye helyre rakták (alapból át se lehet állítani, csak a konfigurációs file-okban való turkálással), de az egérrel való célzás se az igazi. Persze még így sem annyira igénytelen, mint a legeslegelső port, ahol még arra se vették a fáradtságot, hogy a gamecube-os gombokat átírják, mod-okat kellett használni ahhoz is. Mondjuk egyébként is annyi grafikai mod-ot pakoltam fel rá anno az első végigjátszáskor, hogy eggyel több vagy kevesebb már oly mindegy volt.
Ami még zavart és fárasztott, hogy a játék szinte minden történést külön képernyőn mutat be, például ha felveszünk valamit, legyen az akármilyen kevés értékkel bíró tárgy vagy bármilyen csekély pénzmennyiség, mindig kiránt minket egy ablakba, az ember nem győzi őket elnyomkodni. De ha már pénz és tárgyak: a fegyverfejlesztgetés, az eszközökkel való bíbelődés és a kereskedelem tök jó. Itt is lehet különféle gyógynövényeket kombinálni az erősebb hatás érdekében, kincsekre bukkanhatunk, amelyek közül némelyik szintén kombinálható, így szebb summáért adhatunk túl rajtuk. Van egy kereskedő a játékban, aki mindenhol ott van és szatír módjára széttárja nekünk a kabátját, ha csencselni támad kedvünk, illetve a stukkereinket is nála tudjuk felerősíteni tárhely, tűzerő, tűzgyorsaság és újratöltési sebesség tekintetében. Egyes helyeken egy céllövöldés minijátékot is játszhatunk nála, amivel némi pénzmagra tehetünk szert, de pár kört leszámítva nem foglalkoztam ezzel, plusz elég hülyén is mutat ebben a környezetben.
Ez egyébként egy másik olyan jellemző, ami negatívan hat: a pályatervezés kétségtelenül remek, a terek változatosak, és hiába a lineáris jelleg, kellően szerteágazóra és tágasra tervezték őket, így nem fogjuk azt érezni, hogy egy csőben haladnánk előre, viszont az egész játékról üvölt, hogy csak egy videójáték. A kezdeti falvak még úgy hagyján, de később már tényleg azt éreztem a különféle helyszíneken barangolva, hogy semminek sincs semmilyen értelmes funkciója, minden csak azért van, hogy valamilyen akadályt képezzen a játékosnak. Különösen a kastélyban éreztem azt a berendezésekre nézve, hogy "Milyen egy idióta placc ez... ki élne itt, ki élne így?" Nemkülönben ócska árkád-feelinget sugároz, ahogy minden egyes ellenfél nyilvánvalóan csak azért álldogál valami hülye helyen az idők kezdete óta, hogy a főhős egyszer majd eljusson oda ők meg szépen előugorjanak és megmolesztálják. Itt is működhet az elv, hogy kapcsoljuk ki az agyunkat és ne gondolkodjunk ilyesmin, de nekem sajnos nem ment és gyakran fogtam a fejemet, hogy "Na ez már megint miféle baromság..."
Sokan szokták még ekézni azokat a részeket, amikor Ashley, vagyis az elnök lánya is becsatlakozik hozzánk és vele együtt kell tovább haladnunk, miközben fennáll a veszély, hogy az ellenség elragadja őt, illetve bizonyos feladatok elvégzése közben a távolból kell őt védelmeznünk. Ilyen téren viszont meg kell védjem a programot, mert a karakter egyáltalán nem viselkedik hülyén, mindig a közelünkben van, nem kóricál el, max. ha kifejezetten egy fix helyen kell lennie, plusz a fegyverünk csöve elől is lehajol, nekem játékmeneti szempontból semmi gondom nem volt vele.
Nagyon tetszett még a kioldható tartalmak tömkelege: nem csupán brutálabbnál brutálabb fegyvereket tudunk így szerezni, de jópofa kosztümökre is szert tehetünk, amelyek olykor szintén előnyökkel járnak. Ashely például kaphat egy páncélöltözetet, ami aztán lehetetlenné teszi, hogy sebezzék vagy elrabolják (persze mókás nézni, ahogy az ellenség próbálkozik vele, hogy aztán nyögve összeessenek a súly alatt:)). Fantáziadús! De kapunk új játékmódokat is: elsőnek ott van a Mercenaries, ahol időre kell leölni minél több ellenfelet, illetve két melléksztorit is a rendelkezésünkre bocsátanak, amelyekben Leon helyett a történet során időnként felbukkanó Ada Wong nevű karaktert irányítjuk. Az egyik ilyen az Assignment Ada, ami egy igen rövid, mindössze egy órás eresztés egy szinte elvárhatóan retardált, QTE-dúsított bossfight-tal "megkoronázva", illetve a Separate Ways. Ez utóbbi hellyel-közzel a fősztori helyszínein játszódik, viszont ezt már eléggé megkeserítette számomra az okádék dizájn. A Leon-kampány során legalábbis nem találkoztam olyasmivel, hogy lehetetlen helyekre teleportálják az ellenfeleket eléd-mögéd a szó szerinti semmiből... mindenesetre borzasztóan szánalmas megoldás, úgy szidtam a fejlesztők anyját, mint kevésszer életemben. És persze a megint csak QTE-zős főellenségek is eléggé köpni valóak voltak. A feloldható tartalmak miatt viszont mindenképp végig kell vinni, már amennyiben az ember több végigjátszásban gondolkodik és minden rendelkezésre álló eszközt elérhetővé kíván tenni.
Felemás játék tehát a Resident Evil negyedik része, hisz egyrészt jó a játékmenet, a környezet hangulatos, a pályák ötletesek, a szavatosság elsőrangú, de a nehezen alulmúlható, dögletes történet és a gombnyomkodós QTE-zés undorító jellege erősen lerontja a szememben. Viszont ami jó benne, azt annyira jónak találom, hogy a középszerűségig még így sem süllyed le, ezért az értékelésem négyes alá. Az ötödik rész a negatívumokat jórészt orvosolta, a maga korában a grafikája is baromi jó volt, viszont sajnos sokkal inkább csőjáték lett. De erről tán majd egy másik alkalommal.
