Noha az Arkane Studios második játéka, a Dark Messiah of Might and Magic óriási kedvencem (ahogy erről korábban már külön is beszámoltam), az azt követő nagy dobás, amely még előkelőbb pozícióba helyezte őket, nevezetesen a Dishonored című, elsősorban lopakodásra kihegyezett játék valahogy mégsem…

Nem nagyon szívleltem a Torchlight első részét. Már az első benyomások sem voltak valami jók, mert ránézésre teljesen úgy nézett ki, mintha levették volna a kb. egy-másfél évvel korábban bejelentett Diablo 3 stílusát. Persze a grafika jóval sutább volt ezzel a rajzfilmszerű megoldással, de maga a…

...és ismét egy újabb zenei élménybeszámoló, amikor a lehető legkevésbé szeretnék bajlódni a stílusbehatárolással. A lehető legkevésbé szeretnék, mert amilyen műfaji meghatározásokra lehet lelni a The Fall of Troy kapcsán, azokkal én valahogy kevéssé tudok mit kezdeni, nehezen társítok mögéjük…

Frissebb cuccokról ritkán szoktam írni, ennek pusztán annyi az oka, hogy ritkán találkozom olyan újdonsággal a szórakoztatóipari termékek közt, amely egy kicsit is felkeltené az érdeklődésem. Aztán tavaly nyáron, nem sokkal a megjelenése előtt belefutottam a Necromunda: Hired Gun előzetesébe, és bár…