A jó öreg Mel Gibson (avagy Gil Mebson, ahogy a tesómmal néha hívjuk:)) így idősb' korára egész figyelemre méltó karriert futott be, és itt nem is igazán annak sikerességére gondolok - nálam az ilyesmi amúgy sem az ismertség, a népszerűség vagy az anyagi haszon vonzata -, hanem a sokszínűségére, a pályaívre, amelyet leírt. Én legalábbis nem hinném, hogy amikor a Halálos fegyver-filmek főszereplőjeként láttuk, akkor sokan gondoltuk volna, hogy később rendezésre adja a fejét, ráadásul nem is akármilyen témákat érintve. Persze egy Rettenthetetlent még úgy-ahogy várhattunk volna tőle, az akciósztártól, na de egy Arc nélküli embert, egy Apocalyptót, vagy épp írásom tárgyát, A passiót?! Mára már inkább filmszereplőként furcsa látni őt ilyen Börtönregényekben, Boss Level-ekben... szinte olyan, mintha előrelépés helyett visszaesett volna egy szintet. Először egyébként az Apocalypto volt nálam tervbe véve, mert a "Jézusos" mozi azért több kutatómunkát igényelt, mint amennyit a filmekkel kapcsolatos bejegyzéseimhez általában nem sajnálok (a semminél ugye a kevés is többnek számít:)), végül aztán gondoltam egy merészet és újra megnéztem a 2004-es alkotást, mellette pedig próbáltam egy nagyon kicsit kikupálni magam a témában, hogy azért mégse tűnjek síkhülyének:)! Visszatekintve egész jól tettem, mivel mindig is volt itt egy jelentős tényező, ami nagyon zavart, és láss csodát, végre megérthettem az okát és hátterét.

Ha egy forgatókönyv nem eredeti sztorival dolgozik, abban az esetben nem csak az lehet a kérdés, hogy a film jó-e, hanem hogy mennyire hű az eredeti műhöz (ugye ilyenkor szoktak jönni a panaszok, hogy "könyvben sokkal jobb volt"). Ennek megfelelően én is kétféle irányból fogom vizsgálni, vagyis hogy filmként hogy szuperál, és hogy mennyire követi az eredeti forrásanyagot, illetve mennyiben tér el attól, mely forrásanyag esetünkben természetesen a Biblia, illetve annak terjedelemre nézve egy igen apró kis része. Gibson a megszokott feldolgozásokkal ellentétben csak és kizárólag a szenvedéstörténetre kívánt koncentrálni, így amikor ennek híre ment, én magam is gyanakodva-kétkedve csóváltam a fejem, mert valahogy nem tűnt olyannak a téma, amit jól működően át lehetne vinni mozgóképre, hisz a kereszthalál előtti nap a konkrét történéseket véve nem túl eseménydús, az a kevés mozzanat pedig már a kulturális hátterünkből is unásig ismert.

Győzni persze innen szép, és ezzel rá is térnék a film pozitívumaira. Az ilyen Zeffirelli-féle, vagy ahhoz hasonló adaptációk után például sosem gondoltam volna, hogy látványra, pontosabban jelmezekre nézve ilyen jól fog kinézni - rongyokra, ócska köntösökre számítottam, erre egyből az elején megdöbbentem, hogy a Szanhedrin vagy a törvényszolgák viseletét milyen remekül kidolgozták (különösen az előbbinél sikerült érzékeltetniük a vallásos tekintélyt). Vizuálisan később sem lesz gyengébb, jól fényképezett és tényleg "nagyfilm"-érzete van az egésznek, vagy hogy mást ne mondjak, a vér látványa talán a legélethűbbek közt van, amit eddig képernyőn láttam. A produktum nagy előnyére szolgált a rendező csökönyös ragaszkodása ahhoz, hogy a szereplők latinul, héberül és arámi nyelven szólaljanak meg, ami nagyban hozzájárul az eleinte még kellő drámaisághoz - jók a színészek és érdekes hallgatni ezeket a szokatlan beszédeket. Mint ismeretes, a film nem finomkodik, így világnézettől függetlenül is ökölbe szorulhat a kezünk már szimplán csak attól, hogy hogyan bánik itt ember az emberrel. És még csak el sem kell jutnunk az igazán hírhedt részekig - ütlegelés, köpködés, igaztalan vádak, kvázi titokban tartott tárgyalás...

Persze vannak itt ötletek, amivel igyekeztek úgymond feldobni a közismert sztorit, ilyenek például a visszaemlékezések, melyek közül Jézus asztalosmunkájával, illetve Isteni mivoltával kapcsolatban sikerült kitalálni egy sziporkázó geget, aztán Júdás vergődését is megfűszerezték némi horrorba illő elemmel, továbbá az is ötletes volt, hogy az öngyilkosságához honnan szerezte a kötelet. Ja igen, mivel eleve a film sem hoz semmilyen kontextust, azaz teljes mértékben előfeltételezi, hogy a néző tisztában van a bibliai elbeszéléssel, így én sem fogom zavartatni magam, hogy spoiler-ként tekintsek bármire is, szabad prédának tekintek mindent, úgyhogy aki még nem látta, talán jobb, ha előbb megnézi és csak utána tér vissza ide.

Jó, akkor rendben vagyunk, mindenki teljesen képben? Ez esetben jöhetnek a negatívumok, mert belőlük is van bőven, már egész az elejétől. Mert ugye a Gecsemáné-kertben kezdünk, és ilyen szövegeket adnak Jézus szájába, hogy "Nem akarom, hogy így lássanak"... ez csak nekem tűnik hülyeségnek? A készítők hozzáállása ugyanis nem egyezik a Ridley Scott-félével, itt nem fogunk olyanokat látni, hogy a Nílus vize csupán egy csapat krokodil tombolásának köszönhetően válik irreálisan véressé, Gibson hívő katolikus, aki minden forgatási napot egy pap által levezényelt szertartással indított, szkepticizmusról, agnosztikus kétkedésről szó sincs. Jézus itt az emberré lett Isten, azaz pontosan tudta, mi vár rá, pontosan tudta, hogy rövidesen minden tanítványa szeme láttára fogják elhurcolni, később pedig egész Jeruzsálem előtt gyalázzák-alázzák, hogy végül a legalávalóbb bűnözőknek kijáró nyilvános kivégzés legyen a része. Ehhez képest mikor megkérdik, hogy mi a baj, hogy szóljanak-e a többieknek, benyög egy ilyet, hogy "Nem akarom, hogy így lássanak"? Na itt már fogtam a fejem, de egy ideig nem volt nagy vész, inkább csak a sok-sok lassított felvétel mesterkélt, művi hatása késztetett berzenkedésre...

...és akkor eljutunk a korbácsoláshoz, mely jelenet alatt némelyek a vetítőtermet is elhagyták. Aki horrorfilmeken edződött, azért sokkot kapni itt sem fog, legfeljebb összerezzen, ha elképzeli, hogy mindez vele történik, viszont ezen a ponton több kérdés is felmerül. Először is mire jó ez az egész, egyáltalán tényleg így volt az evangéliumokban? Kellett ezt így részletezni, kellett ilyen brutálissá tenni? A Biblia csak annyit ír, hogy megkorbácsolták. Egyetlen mondatrészben el van intézve, semmi utalás nincs arra, hogy kb. halálra marják, hogy normál ostor helyett ezt a horgokkal-kampókkal megspékelt változatot használták és hogy húscafatokat szaggattak ki belőle röhögve. Öncélúnak, szélsőségesen hatásvadásznak érződik az egész, és ezen a ponton darabokra is hullik a film. Teljességgel elképzelhetetlen, hogy a rómaiak egy írásos parancsot figyelmen kívül hagyjanak, mivel ilyen esetben az életükkel játszottak volna. Itt viszont nem hogy fittyet hánynak a felsőbb utasításra, de a két karikatúraszerűen ábrázolt verőlegényt nem hogy egyből kivégezték vagy tömlöcbe vetették, hanem simán maradtak a posztjukon... persze maradniuk is kellett, hogy a nézők előtt ott legyen az ellenségkép, meglegyenek a negatív hősök, akiket gyűlölhetnek. Ócska egy fogás ez, amikor pedig Jézust még a Golgotához vezető úton is folyamatosan csak verik és verik, az már tényleg komédiába hajlik. Ha az volt a céljuk, hogy az ember a szívére vegye, hogy valaki a bűneiért ilyen brutális szenvedést állt ki, mivel ennyire szerette őt, akkor azt szerintem csak a már-már szemellenzősen vallásos közönségnél tudták elérni, annyira komolyan vehetetlen az egész. Az egyszeri filmnéző szemszögéből nézve pedig rettenetesen unalmas háromnegyed órán keresztül azt bámulni, hogy valaki vonszolja magát egy darabig, aztán elesik, majd megy tovább, majd elesik, mindezt egyre teátrálisabban... szentségtörés vagy sem, de simán el lehet rajta aludni.

És itt térült meg a háttérkutatásom, ugyanis most tudtam meg, hogy utóvégre miért húzták-nyújtották ezt a részt a nézhetetlenség határáig: korábban fogalmam sem volt róla, de létezik ez a katolikus hagyomány, ezek a stációk, ez a tizennégy állomás, amelyek Jézus haláláig és az eltemetéséig vezetnek (érdekes, hogy pont a feltámadás valahogy kimaradt...). Nekem valahogy úgy tűnik, hogy ez a film inkább hagyományokhoz kívánt hű lenni. Történelmi hitelességről nyilván ne beszéljünk, mert ha valóban reálisan szerették volna bemutatni az eseményeket, akkor Jézus mezítelen kellett volna legyen, mivel az elítélteket így feszítették meg és tették közszemlére, hogy a büntetés még elrettentőbb erejű legyen (na így lett volna csak igazán botrányfilm). Abba pedig már bele se megyek, hogy a szegeket nem a tenyéren ütötték át, hanem a csukló alatt, mert ezt már a Stigmata c. film óta mindenki tudja:). A katolicizmusra jellemző Mária-imádat sem marad el: Jézus csak úgy tudja összeszedni magát és talpra állni a keresztre feszítéshez, hogy előtte ránéz az anyjára. Istennek rá kell néznie egy emberre, hogy erőt meríthessen? Emellett az, hogy a korbácsolás után maradt vér feltörléséhez Pilátus felesége szolgáltatta a drapériát, szintén a római egyház hagyományai közül származik.

Nem mondható el tehát, hogy hűen követnék a Bibliát, hozzátoldanak ezt-azt, viszont van benne egy jelenet, ami nem csak józan ésszel tűnt brutálisan nagy hülyeségnek, de a rendelkezésemre álló információk szerint még konkrét blaszfémia is. A Golgotán ugyanis megint látjuk, hogy mekkora mazsolák ezek a rómaiak: Jézus keze nem éri el az előre befúrt lyukat:)! Legalább tizenöt centi hibádzik, így a vállát egy kötéllel gyakorlatilag kiszaggatják a helyéről. Egyáltalán mi szükség lett volna egy ilyen jelölésre, nem lehetett simán csak felszögelni valakit? Vádolták ugye a filmet antiszemitizmussal, de én inkább az olaszok helyében lennék felháborodva, hogy a rómaiakat milyen inkompetens fajankóknak ábrázolták... mindenesetre itt még az is felszisszenhet, akinek ekkora már bőven kiakadt a brutalitás-mérője. Viszont azonnal ostobasággá válik az egész, hisz a nevezett akció után már egyáltalán nem látszik Jézuson, hogy ilyesféle procedúrának tették ki, teljesen normális testtartásban lóg a kereszten, pont ahogy a feszületeken is szokás ábrázolni, nyoma sincs annak, hogy egy számmal nagyobb keresztre szekatírozták volna rá. Na és honnan jön az állítólagos blaszfémia, vagyis az Istenkáromló jelleg, amit az előbb említettem? Na itt legyek ügyes, hogy ezt megfogalmazzam:)! A kereszténység üzenete lényegében annyi, hogy az ember bűnös és nem lehet együtt Istennel, hiába tesz jót, a bűnei akkor is megtörténtek és elválasztják Istentől, akármennyi jót is tegyen. Megszívtuk, nem igaz? Nem egészen, mivel Isten megoldása az volt erre a dilemmára, hogy maga jön el ember formájában és elszenvedi a büntetést minden egyes ember minden egyes bűnéért. Kvázi helyettünk halt meg, így "jogilag" nem vagyunk büntethetőek, ha elfogadjuk ezt az áldozatot, így bár hiába nem tudunk semmit tenni azért, hogy a mennybe jussunk, ilyen módon mégis örök életünk lesz, mert a bűneink miatt kiszabott kivégzés már megtörtént, nem kell kétszer elvégezni, az ítéletet már végrehajtották, mi szabadon elmehetünk. Ilyen idézetek vannak erre, hogy "hitből, nem pedig cselekedetekből, hogy senki se kérkedjék", vagy hogy "az ellenünk szóló adósságlevelet odaszegezte a keresztfára", satöbbi, mindenesetre az egész procedúráról próféciák és előképek beszélnek már az Ószövetségben is. Az egyik ilyen előkép a zsidó törvényben megkövetelt áldozati bárány, amit a bűnért való felajánlásként öltek meg a papok, ennek a báránynak pedig hibátlannak kellett lennie, az ember nem vihette oda a satnyákat, nem lehetett sérült, nem lehetett sánta, nem lehetett beteg, úgymond "tökéletes" kellett legyen, mint ahogy a későbbiekben érkező Jézus tökéletes és ártatlan voltában halhatott meg a mi bűneinkért való áldozatként. Emellett pedig volt egy prófécia, ami úgy szól, hogy "csontját nem törték". Normál esetben a megfeszített lábát eltörték, ha azt akarták, hogy gyorsan kiszenvedjen, mivel a halál oka általában a fulladás: az elítéltek olyan pózban lógnak ott felszögelve, hogy az összeszoruló lapockájuk végül kiszorítja a tüdejükből a levegőt. A halál mégis akár csak napok múlva áll be, mivel amíg még van hozzá erejük, a lábaikkal fenn tudják tartani magukat és lélegzethez jutnak, így ha eltörik a lábukat, ez már nem fog menni és végül beáll a fulladás általi halál. Jézusnak nem kellett eltörni a lábát, mivel ténylegesen nem a keresztre feszítésbe halt bele, hanem az emberiség bűneiért kapott halálbüntetésbe. Ezt a filmben is ábrázolják, a gond nem is ezzel van, hanem hogy előtte kitépték a helyéből karját, vagyis az áldozati bárány már nem ép, hanem sérült. Nem lehetett odavinni áldozatra a sánta bárányt, a keresztre mégis egy tökéletlen áldozat került, mintha a film ravaszdi módon azt akarná üzenni, hogy Isten terve végül kudarcot vallott, az áldozat hiábavaló volt, a bűneink eltörlése, Krisztusban való megbüntetése érvénytelen, még mindig megvannak, hiába hiszünk. Ennek alapján Jézus áldozata nem volt tökéletes: amit Isten tett, az nem volt elég. A forgatás alatt a stáb több tagját is villámcsapás érte: a főszerepet alakító Jim Caviezel-be kétszer is belecsapott a ménkű, egyszer épp akkor, amikor a keresztre volt erősítve. Egy interjú alapján ő ezt égi segítségnek vélte, hogy jobban átérezze a szerepet, de nem lehet, hogy inkább rosszallás, figyelmeztetés volt...?:)

Ja, hogy ezek után még értékelni, pontozni is kéne a filmet? Nem hátrálok meg valami gyenge szöveggel, hogy "ó, hát egy ilyen alkotást nem lehet pontszámokban lemérni", viszont osztályozni tényleg csak filmként osztályozhatom, vagyis az imént taglalt teológiai visszásságokat nem számítom bele, ezek ilyen szempontból nem is számítanak. Filmként azonban... felemás. Lényegében csak magamat ismételhetem: az első felében még úgy lenne valami, utána viszont átmegy olyan túlzásokba és ostobaságba, hogy az ember gurulni tudna a nevetéstől, ha épp nem az indokolatlan és öncélú erőszakon szörnyülködne. Nem egy jó film, nem működik jól, fárasztóvá, ízléstelenné és unalmassá válik. A jó színészek, a hangulatos vizualitás és kosztümök, valamint az elvétve tapasztalható egy-két jobb ötlet miatt lehúzni sem lehet teljesen, így nálam hármas alá. A slusszpoén, hogy állítólag jön a folytatás, bár kíváncsi lennék, hogy pontosan mit akarnak még megfilmesíteni a kereszthalált követő részekből? Ha a Jelenések könyvét, akkor talán nem is érdemes fáradniuk: ahogy a világ kinéz, elég várni egy kicsit és élőben is lemegy:)!