Bizonyára mindenkit elfog olykor az érzés, hogy milyen jó is lenne kicsinálni pár emberkereskedőt, akik itt-ott elbújdosva hol a törvény által üldözötten, hol a törvény képviselőit lefizetve/maguk közé vonva rabolják el lányainkat, húgainkat és nővéreinket, meg úgy szimplán csak a nőnemű embertársainkat, abba meg már bele se menjünk, hogy milyen gyalázatos célokból. Ki más lenne méltóbb a halálra, mint ezek az alávaló tetvek? Jó belegondolni, milyen remek lenne akár saját kezűleg elroppantani a nyakukat, vagy ha ennél finnyásabbak vagyunk, akkor pedig mást néznénk szívesen, ahogy kést állít a hitvány mellkasukba, netán golyót repít a sötét fejükbe. Nagyobb léptékben gondolkodók azon is elfantáziálhatnak, hogy ha rendelkezésükre állna pár milliárdnyi kőkemény valuta, akkor akár egész halálosztagokat is lehetne szervezni, akikkel rendszerszinten lehetne kinyomozni, hogy hol és miként tevékenykednek ezek az állatok, és ha a törvény ilyen vagy olyan okból tehetetlen, titokban mi mészárolnánk le a gazembereket és mi helyeznénk biztonságba a szerencsétlenül járt áldozatokat. Az efféle idilli ábrándok velejárója lehet, hogy az embernek kedve támad újra megnézni az Elrabolva c. filmet - bár ami engem illet, én szimplán csak arra gondoltam, hogy ejj, de régen is láttam:)! Viszont arra jól emlékeztem, hogy igen-igen tetszett, már csak a fentebb taglalt okokból is, na de vajh' ennyi idő eltelte után is megőrizte a szavatosságát és van olyan jó, mint amilyen az emlékeimben volt?
A rövid válasz erre az, hogy annyira azért nem. A film által lényegében akciósztárrá avanzsált Liam Neeson eleinte olyan amatőr jelenetekben kénytelen az ügyetlen rendezői instrukciókra szerencsétlenkedni, mint a rettegett "dumálok a telefonba, pedig napnál világosabb, hogy senki sincs a vonal másik végén", továbbá a volt felesége irreális szemétkedésein foghatjuk a fejünket, ahogy minden értelmes ok nélkül próbálja fúrni a lányukkal való kapcsolatát. Az ilyen erőltetett, rajzfilmszerű megoldásoknak azért nagyjából vége szakad, amikor a leányzót párizsi kiruccanása során (mármint a francia fővárosba mennek, nem a húsboltba) elrabolja az albán maffia, emberünk pedig a kormány nyugalmazott ügynökeként latba vetheti minden kapcsolatát, tudását és eszközét, hogy megmentse egy szem sarját.
Innentől tehát a film frankón beindul, pláne annak, aki tényleg gyűlöletesnek tartja, hogy mik mennek itt a(z al)világban és legszívesebben egyesével lőné a folyóba (vagy a pöcegödörbe) az összes férget, akinek akár csak érintőlegesen is köze van azokhoz az üzelmekhez. Ennek megfelelően az első alkalommal én is óriási drukkal és izgalommal néztem, ahogy komor tekintetű hősünk levadássza az emberkereskedőket, néha talán felkiáltani is kedvem lett volna, hogy "Ez az! EZ AZ! CSINÁLD KI A MOCSKOT!!!" - abban azért nem vagyok biztos, hogy ténylegesen megtörtént, mert úgy rémlik, hogy először társaságban láttuk és hát ugye illik tekintettel lenni másokra:). Persze most sem volt rossz látni a leleményes megoldásokat, ahogy a nyomukra bukkan, bár higgadtabb fejjel nyilván jobban kiütközik a véletlenek közjátéka, vagy hát ugye a forgatókönyvírói segítség... azért olyan rettentő mód nem zavaróak ezek, plusz bizonyos jelenetek elég drámai erővel bírnak, pár alkalommal össze tud szorulni az ember szíve, illetve le tud esni az álla. Ilyen volt például az, ahogy telefonon hallgatják a főszereplő ügyosztálybeli ex-kollégáját, aki közli a rideg tényeket, a feleség pedig elég intenzíven megéli, ahogy a film során már említett buborék, amiben élt, egyetlen pillanat alatt semmivé oszlik. Ami pedig a megdöbbentő pillanatokat illeti, számomra többek közt ilyen volt látni, hogy hősünk a vége felé egy elég drasztikus megoldástól sem riad vissza az ügy érdekében, szóval akad azért erő itt bőven. Szóba hoznám ezen felül a szinkront is, mert bár Neeson hangja mindig kellemesen karcos, magyar nyelven ezúttal valahogy sokkal ütősebbek az olyan, nálam lényegében klasszikussá vált mondatok, mint a "JEAN-CLAUDE, AKÁR AZ EIFFEL-TORNYOT IS LEDÖNTÖM, HA KELL!" Hiába no, azért Csernák János mégiscsak Csernák János... :)
Kimagasló osztályzatot mégsem adhatok a jó öreg Taken-nek, mert minden izgalma, ütőssége és egyéb erénye mellé bekerültek zavaró tényezők, amelyek megakadályoznak ebben. Ilyen például nem csak a gyengus felvezetés, de igazából a vége is lehetett volna jelentékenyebb, érzelemdúsabb, ehhez képest elég faramuci módon zavarták le. Aztán itt is befigyelnek olyan bénázások, hogy két méterről nem találnak be a pisztoly-, vagy puskalövések, a közepe táján látható autós üldözés se sikeredett igazán pengére, és bár itt még nem vitték annyira túlzásba a jelenetek szanaszét vágását, mint ahogy az elég szánalmas divattá vált a rákövetkező években, néhány akciót még így is kissé fárasztó volt követni, szívesebben néztem volna egybefüggőbb snitteket. Kár, pedig szívesen értékeltem volna négyesnél is jobbra, de akkor maradok ennyiben. Mindezzel együtt azért tényleg elég jó akciófilm és pontozás ide vagy oda, de nagy kedvenc.
