Elég ritkán adok esélyt vígjátékoknak, mert a legtöbbjét egyszerűen nem tartom viccesnek, így aztán rendre időpocsékolásnak bizonyulnak. Hogy valami példát is mondjak: annak idején viszonylag népszerű volt az Amerikai pite c. film. Na én azon kemény egy, azaz egy alkalommal tudtam nevetni, amúgy csak egy szemétre való obszcén, erkölcstelen degeneráltság volt az egész, amitől inkább okádni lehetett, mintsem hahotázni. És amennyire látom, azóta egyre inkább elterjedt ez az alkotói hozzáállás, akár filmekről, akár sorozatokról van szó, úgyhogy még annyira sem vagyok képben ezekkel kapcsolatban, mint azelőtt (az utóbbi években menőnek számító vígjátéksorozatokból is csak egy-két jelenetet láttam, annyi elég is volt). Ha hirtelen kéne mondanom néhány olyan filmet, amit az elejétől a végéig valóban viccesnek találtam, csípőből talán két-három ilyen jutna az eszembe, ezek közül is az egyik a Pofa be! c. francia mozi lenne, még 2003-ból. Ezzel kapcsolatban sem voltak valami nagy reményeim, mielőtt leültünk elé, de végül én lepődtem meg a legjobban azon, hogy tényleg őszintén tudtam rajta nevetni és a mai napig eszembe jutnak belőle a poénok.

A sztori nem egy eget rengető valami, de a cselekmény kellően ötletes ahhoz, hogy ne a fejünket fogjuk közben, hogy miféle baromságok történnek benne, emellett elég szellemesen is prezentálják. Adott egy kissé hibbant bűnöző, aki a sitten ráakaszkodik egy másikra, és kb. az egész film alatt az idegeire megy, miközben az a szökésen dolgozik, hogy többek közt bosszút tudjon állni egy korábbi üzleti partnerén. A két főszereplőt ismert színészek keltik életre, Gérard Depardieu és Jean Reno ugye nem szorul különösebb bemutatásra, de a mellékszereplők is teljesen rendben vannak, az alakításokkal semmi gond. A film egyébként nem sokat teketóriázik, néha elég élesek és gyorsak a váltások, illetve akad néhány esemény, melyeket máshol valószínűleg részletesen bemutattak volna, itt viszont teljes egészében a fantáziánkra bízzák őket, hogy ne csorbuljon a tempó. Komédia ide vagy oda, a bűnügyi jelleg miatt azért akad egy-két elég sötét momentum is, illetve ha nagyon akarja az ember, akkor egy női karakter révén némi társadalomkritikát is beleláthat a második felébe, de ezeken sem időzünk el igazán, a hangsúly nagyrészt az elfuserált helyzeteken és a dilisebbnél dilisebb benyögéseken van. Márpedig ezek tényleg elég dilisek és jól sikerültek, néhány résznél szó szerint nyerítettem a röhögéstől:). Nyilván ezekből vétek lenne konkrétan lelőni akár egyet is, de csak úgy utalásképp és kontextus nélkül álljon itt pár mondat a kedvenc részeimből: 

"Hogy neked milyen lószemed van..." 

"Nem versenyképes a páciense. Lebenykezelésen esett át?" 

"Zorrónak öltöznél, barom?" 

"Mi ez, tehén?!" 

"Nem igaz! Engem nem akarsz bemutatni?" 

"Kiskorú vagyok, a zsaruk bekaphatják!" 

"Megyek, Vogel, több kocsit már nem kell küldened, ez megfelel." 

A film egyébként elég jól újranézhető, most sem okozott különösebb gondot, hogy ismét végigüljem, baromi szórakoztató és a játékideje sincs túlnyújtva. A magyar szinkron is kiválóan sikerült, Helyey László szokás szerint remekel, de a Reno hangját kölcsönző Kovács István is jól hozza a frusztrált rablót. Ha valamibe bele kellene kötni, akkor is inkább csak apróságokba tudnék, pl. a végét nagyon gyorsan lezavarják és a zárás is olyan hatást kelt, mintha csak úgy elvágták volna. Ezen felül a befejezés előtti rész egy kissé leül, valamint a legelején volt egy jelenet, ami számomra kevésbé működött. Mindezt a pár apróságot számításba véve én egy ötös alá-t dobok rá, aki pedig nem látta, annak nyugodt szívvel tudom ajánlani.