Sötétben - avagy Derült égből, mint ahogy némely helyen láttam, viszont ha jól értem, akkor a Sötétben a hivatalos, úgyhogy maradjunk is ennél. Súlyosan ellentmondásos érzések feszülnek egymásnak bennem a film kapcsán. Komoly a téma, a főszereplő alakítása is rettentő erős - én legalábbis a film elején teljesen átéreztem a fájdalmát, szinte vele szenvedtem -, és a történet egy pontig még úgy meg is áll a valóság talaján, majd egyszer csak gondol egyet, és az addigi megfontoltságát sutba dobva átmegy valami olyasmibe, ami inkább az amerikai filmekre jellemző. Még ezzel együtt is az volt a gondolatom a záró képsorok után, hogy végre egy film, amit érdemes volt megnézni, csak épp itt is az volt a baj, hogy miután hagyja az ember ülepedni egy kicsit a dolgokat, akkor hamar rájön, hogy túl elnéző volt és engedett a hatásvadászatnak. Persze most csak a magam nevében beszélek, biztos vagyok benne, hogy a higgadtabb és józanabb nézők már a film közben is úgy érezték, hogy erősen kilóg a lóláb - én speciel engedtem a filmnek, hagytam, hogy beszippantson és kivártam a végét, hogy csak azután hozzak döntést, noha a film utolsó szegmensénél én is csóváltam kissé a fejem, hogy "Na most akkor mit akarnak ebből kihozni és mire jó ez?" 

Ja, hogy miről szól a film? Egy német nő szűkebb családja, tehát a férje és a fia bombamerénylet áldozata lesz. Mivel a férje török származású volt, ez mindenféle kérdéseket vet fel, például hogy volt-e az esetnek köze az iszlámhoz, netán a férfi (büntetett) előéletéhez, majd nagyjából kikristályosodik a dolog és el is jutunk a bírósági tárgyalásig. Ezen a ponton még egyben van a film, elsősorban Diane Kruger igen hiteles színészi játéka miatt, bár azért már elkezdik egy kissé kikezdeni a néző türelmét a lehetetlenül, tehát nyilván szándékosan irritáló védőügyvéddel. Néha el is gondolkodtam, hogy oké, én még nem voltam ilyen tárgyaláson, de az író/rendező vajon volt-e? Nem akarok belemenni a konkrét sztori fejtegetésébe, maradjunk annyiban, hogy erősen valószínűtlennek tartok egy-két igen jelentős részletet azzal kapcsolatban, ami a film középrészében történt. Aztán jön az utolsó szakasz, ami ugyan nem megy át teljesen agyamentbe és elsőre azért van némi súlya, de összességében még így is az az érzetem maradt, hogy itt igazából nem egy történetet akartak elmondani, ez inkább amolyan... állásfoglalás. Amivel egyébként nincs semmi gond, ehhez mindenkinek joga van és legyen is joga hozzá, csak épp ez így, ebben a formában a büdös életben nem történt volna meg, mármint a valóságban. Mi több, ha az ember utánaolvas a filmhez alapot szolgáltató eseményeknek, akkor látja, hogy egyáltalán nem így alakultak a dolgok, vagyis a mozivászonra álmodva már nagyon elmentek a fantáziálás felé. Ezzel együtt nem tudom lehordani a sárga földig, már csak Kruger miatt is érdemes lehet megnézni, és persze a szakmai megvalósítás is profi. Ezek mellett még az erőltetett forgatókönyvírói fogásokat is sikerült úgy alkalmazniuk, hogy menet közben nem annyira zavaróak, inkább csak a már említett leülepedési időszak után. Ezek miatt aztán a végső értékelésem egy nagyon vajszívű négyes alá, mert a film első fele tényleg elég jól sikerült, de azzal sem nagyon tudnék vitába szállni, ha valaki ennél lejjebb taksálná, mert egyébként volna miért.