Ha a misztikus thriller műfajából való kedvenceimet kellene felsorolnom, a 2009-es Háromszög biztosan az elsők közt jutna eszembe, így mindenképp helyet kellett kapjon itt is. A napokban újranéztem, mivel meg akartam győződni róla, hogy tényleg kiállta-e az idő próbáját s nem annak kellett végül kiderülnie, hogy sokkal rosszabb, mint ahogy emlékeztem rá... de Istennek hála az x évvel ezelőtti énem sem bírt kirívóan rossz ízléssel (legalábbis... általában véve:)). 

Kezdésként foglaljuk össze az alapfelállást: a szereplők egy hétvégi vitorlázáson vesznek részt, azonban nem sokkal azután, hogy hellyel-közzel kirajzolódnak a közöttük lévő viszonyok, pusztító viharba keverednek. Ez a vihar nem csak megtépázza és felborítja a hajót, de tombolása közben a társaság egyik tagja is elvész az örvénylő hullámok közt. A jelenség végül olyan hirtelen múlik el, mint ahogyan jött, ők pedig tehetetlenül várják, hogy valaki rájuk találjon. Végül egy óceánjárót vesznek észre a horizonton, amelyre végül fel is tudnak szállni, ámde a fedélzeten egy lelket sem találnak, noha látni vélték, hogy valaki figyelte őket, ahogy a vízen sodródtak. Egyéb jelek is mutatják, hogy nincsenek egyedül, de ezek az ismeretlenek nem kifejezetten igyekeznek, jobban mondva kifejezetten nem igyekeznek felfedni magukat... s ahogy az ilyen filmekben az lenni szokott, a halálesetek sem váratnak sokáig magukra. 

Az már az első képsorokból világos lesz, hogy a főszereplőnk egy Jess nevű egyedülálló anya, akinek a fia valamilyen értelmi fogyatékkal született: emiatt vagy sem, de a film elején szemmel látható kimerültséggel, leverten érkezik a kikötőbe. A lelkére nehezedő terheket illetően csak találgatni tudunk, mindenesetre anyaként a többieknél is erősebb motivációval bír, hogy valami módon kikeveredjen a halálos csapdából, amelybe kerültek. Ennél többet nem szeretnék mondani a történetről, noha a film műfajának néminemű leszűkítésével talán nagyobb kedvet csinálnék hozzá, de nem ilyen áron szeretném elérni, jobb az, ha itt is minél kevesebb tud az ember előre. Ezzel nem azt mondom, hogy a sztori olyan mérhetetlenül eredeti lenne, továbbá egy-két jelenet igazából elég erősen előre is vetíti, hogy miről lesz itt szó, amolyan amerikaiasan szájbarágós módon (noha az író-rendező brit:)). Viszont pont ilyen film azért mégsem készült eddig, és amit el akar mondani, azt elég ötletesen és hatásosan teszi. Nekem legalábbis nagyon tetszettek a vége felé történő revelációk nem is csak az események részleteivel, de bizonyos... háttér-információkkal kapcsolatban is. Ezek számomra kifejezetten feldobták a filmet és sokat hozzáadtak. Attól sem kell félni, hogy a vége nagyon a homályban hagyná a nézőt, itt teljesen világos lesz, hogy mi ez az egész és mi miért történt, a kör (avagy a háromszög) egy értelemben bezárul... nem mintha bármi bajom lenne azzal, ha egy mozgóképes alkotás nem kiskanállal adagolja a közönsége szájába a mondanivalót, mint a tejbepapit, de azért azt sem csípem, ha a végén csak bosszankodni tudok az összecsapott, kidolgozatlan sztori miatt, amit amolyan balladai homállyal próbáltak rejtélyessé tenni, hátha azt gondoljuk majd, hogy "ennek biztos volt valami baromi mély jelentése, csak mi vagyunk túl sügérek hozzá". 

Nagyra tudtam még értékelni azt is, hogy nem élnek azzal az olcsó fogással, hogy a női szereplők mindenét illetlenül közszemlére teszik, így aztán akik efféle indíttatással vagy elvárással ülnek le horrorok és thrillerek elé, azokat érheti némi csalódás. Emellett az alakítások is rendben voltak, egyik színész sem ment az agyamra, ami ebben a műfajban nagy szó, persze ehhez hozzájárult az is, hogy szinte egyáltalán nem erőltettek a szájukba idióta szövegeket, nem kellett ostoba párbeszédekkel kínlódniuk. Semmi ordenáré jelleg, a film ilyen téren is szolid és természetes. 

Ha a negatívumokat is érinteni kell (márpedig kell), akkor talán azt mondanám, hogy a közepe táján egy-két jelenet talán túl volt nyújtva, ami járhat némi unalommal, emellett az egyik szereplő viselkedése végül mégiscsak egy kissé erőltetetté, túlzóvá vált, de a cselekmény részletezése nélkül ebbe nem tudok jobban belemenni. Ezek miatt a kisebb hibák miatt bármennyire is kedvelem ezt a filmet, nem tudnék tiszta szívvel és reálisan ötöst adni rá, viszont egy ötös alá korrekt lehet. De ha szubjektíven tekintek rá, akkor én személy szerint ezeket a kisebb hibákat is el tudom nézni neki és továbbra is a kedvenceim között tartom számon.