Miért éppen tizenkettő? Nos, a tíz már nagyon elcsépelt, a tizenkettő viszont olyan szép kerek szám - nézzük csak meg a faliórát, az is (többnyire) kerek, és láss csodát, pont tizenkét szám van rajta:)! Na jó, kicsit komolyabbra fordítva: valahogy pont úgy jött ki, hogy tizenkét jelöltet találtam, melyek egyikét sem szívesen hagytam volna le, így aztán úgy voltam vele, hogy miért ne lehetnék kissé rendhagyó? Elviekben egyértelmű lehet, de talán mégis érdemes megjegyeznem, hogy a sorrendet nem annak alapján állítottam össze, hogy egy-egy adott dal mennyire jó, hanem kifejezetten a kezdésre, a felvezető részre/részekre s azok hatására nézve. Mivel túlnyomórészt metal-t hallgatok, így a listán is ilyen stílusú előadók szerepelnek, de talán nem tévedek nagyot abbéli vélekedésemmel, hogy egyéb műfajokban ritkábban figyelnek arra, hogy valami igazán ütős vagy jellegzetes intróval indítsanak, többnyire simán csak elkezdenek egy dalt és kész. Végezetül annyit, hogy nem akartam szövegeléssel elrontani a hatást, illetve előre felkészíteni az érdeklődő hallgatót, hogy mire számíthat - noha lesz néhány közismert darab -, így mindennemű elemzést nélkülözve csak a lista szereplői érkeznek (persze beágyazott videókkal).
12. Cathedral: Picture Of Beauty And Innocence
(Forest of Equilibrium, 1991)
11. Pantera: The Great Southern Trendkill
(The Great Southern Trendkill, 1996)
10. Vader: Wings
(Litany, 2000)
9. Demon Hunter: The Flame That Guides Us Home
(The Triptych, 2005)
8. Death: Scavenger of Human Sorrow
(The Sound of Perseverance, 1998)
7. Shadows Fall: The Light That Blinds
(The War Within, 2004)
6. Converge: Concubine
(Jane Doe, 2001)
5. Obscura: Septuagint
(Omnivium, 2011)
4. Annihilator: Crystal Ann
(Alice in Hell, 1989)
3. Iron Maiden: The Ides of March
(Killers, 1981)
2. Judas Priest: The Hellion / Electric Eye
(Screaming for Vengeance, 1982)
1. Metallica: Battery
(Master of Puppets, 1986)
